Sziasztok..!!

Ismét üdvözöllek titeket.. :)
Köszönöm aki még olvas és velem van..hisz tudom rég nem írtam már nektek..!!
Most itt az új rész és teljesen új külső is érkezett vele..remélem tetszeni fog...
De nem húzom tovább :)
Jó olvasást nektek..!! :)

Puszíí:$ebitaa

Ui: Előző részből: Gyorsan felszaladtam a szobámba és magamra kaptam az aranyozott ruhát és előkerestem a hozzá passzoló platformos magassarkúm. Magamhoz vettem a fehér kézitáskámat beletettem a mobilom és még pár csajos dolgot, majd az órára nézve láttam már 4 perc késésben, vagyok. Becsuktam az ajtót és kilépve a folyosóra, láttam hogy a jégember ott vár rám egy sötétkék farmerben és egy fehér ingben. Legalább nem öltöztem túl.

60. RÉSZ   

……………

-          Gyönyörű vagy-, nézett végig a jégember

-          Köszönöm-, pirultam bele bókjába

-          Akkor indulhatunk is?-, kérdezte kedvesen

-          Persze-, mosolyogtam

Kint a ház előtt egy gyönyörű Lexus várt ránk. Fél órával később már a Weinheim-i „Kugelofen” nevű étterem előtt álltunk meg s nyitotta ki neki az ajtót.

Gyönyörű nyári nap volt így a helység kertrészében rengeteg ember volt, mi is ott kaptunk helyet, de egy teljesen különálló asztalnál, ami egész másképpen volt megterítve, mint a többi.

Kimi udvariasan kihúzta nekem a széket majd ő is helyet foglalt s a pincér már kezünkbe is adta az étlapot.

-          Tudod, már mit szeretnél?-, mosolyogtam

-          Téged.-, mosolygott vissza

-          Az étlapról gondoltam.-, kezdtem neveti

-          Jaj… hát onnan azt hiszem grillcsirkét és salátát kérek, meg kell tartanom a formám.-, grimaszolt.

-          Valószínűleg nekem is ez lesz.-, csuktam be az étlapot.

-          Pedig te borzasztóan csinos vagy, miért nem eszel valami sokkal finomabbat.-, kérdezte

-          Nem szeretem a zsíros és hizlaló kajákat.-, fintorogtam

-          Sikerült választani?-, kérdezte mosolyogva a pincér

-          Persze.-, adta le a rendelést Kimi

-          Máris hozom-, indult vissza a szakácsokhoz

-      Legalább továbbra is tetszeni fogsz, nem szeretem a nagydarab lányokat.-, folytatta a beszélgetést nevetett

-          Ennek most nem tudom, hogy örüljek e vagy sem.-, gondolkodtam el.

-          Figyelj rám Zsanett, amit mondani fogok, azt teljesen komolyan gondolom és egy szó sem lesz benne hazugság. Mióta én elváltam a feleségemtől állandóan csak bulizni és nőket vadászni jártam, nem találtam önmagam, a régi boldog Kimit. Jöttél te…eleinte a neved sem tudtam kimondani, bevallom téged is csak azért akartalak, de mára elcsavartad a fejem és ezzel nem tudok mit kezdeni eddig a percig sem és lehet, ezután sem fogok tudni. -, mondta végig majd elkezdte bámulni maga előtt a terítőt.

Pár perc csend következett, amit egyikünk sem szakított meg hiszen mindketten a saját gondolatunkba merültünk. A nagy Kimi Raikkönenről mindig azt hallottam kemény és sebezhetetlen erre most vallott nekem szerelmet, eddig meg mosolyogni sem láttam, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel bevallom. Valamint a másik probléma az volt, hogy az én érzéseim sem tudtam milyenek, teljesen össze voltam zavarodva.

-          Te jó ég, komolyan nem hiszem el, hogy ezt elmondtam.-, nevetett

-    Köszönöm, hogy elmondtad, tényleg jó, de sajnos ezzel jelenleg nem tudok mit kezdeni, én is bevallom nem semlegesek az érzelmeim irántad, de nem tudom, mit érzek.

-          Jó étvágyat.-, tették le elénk a tányérokat.

-          Köszönjük.-, mosolyogtam a pincérekre, akik már magunkra is hagytak.

A vacsora közben jobban megismertük egymást, hisz minden apró vicces történetet elmeséltem neki az életemből és ő ezt ugyan így tette.

-  Képzeld egyik évben a szüleimmel nyaraltunk a Balatonnál (előzőleg már felvilágosítottam mi is az hol található stb.) korán érkeztünk és még nem vehettük át a szállásunkat így a strandon lévő öltöző kabinokban kényszerültünk átöltözni. Átvettem a bikinim a ruháim behajtottam a táskámba és nyitottam is az ajtón lévő fordítható zárat. Azonban volt egy kis probléma, mert az előzőleg tönkrement és én így beragadtam. Eszeveszett rángatásba kezdtem, de aztán rájöttem, hogy mindez hiábavaló és elkezdtem ordítozni a szüleim után. Pár perc elteltével megjelent anyukám, aki felismerte a helyzetet és elrohant apumért, aki már hallottam, hogy messziről kiabál az öltözős nénivel miszerint őt nem érdekli, biz betöri az ajtót. Addig én bent felismert a helyzetet és kidobtam a táskám az ajtó felett, felálltam a bent lévő beépített padra és a mindössze 40cm-es résen kipréseltem magam. Már félig átértem a másik helységbe mikor apa és anya a nénivel együtt megérkeztek és csak néztek, hogy én fent hasalok a két kabin között és alig tudok lemászni onnan. Elkezdtek nevetni én meg csak néztem, és próbáltam lejönni onnan, de végül apa leszedett és már mehettünk is fürdeni. Azóta mindig megnézem, bármilyen fordítható záras helységbe megyek, hogy ki e nyílik nyitott állapotban, mert ugyan még egyszer ilyen nem fordul elő. -, fejeztem be a történetet

-   Most nem tudok, hogy sírjak e vagy nevessek.-, fogta a fejét a jégember.

-   Gonosz vagy.-, néztem rá mérgesen

-   Inkább megyek fizetni.-, állt fel az asztaltól.

Megittam a maradék fehérborom és addigra már a jégember is visszatért.

-          Hölgyem mehetünk.-, Kérdezte udvariasan

-          Természetesen.-, álltam fel az asztaltól és magamhoz vettem a táskám.

-          Szuper.-, nyújtotta karját, amibe én belekaroltam.

-          Sétálunk egyet.-, kérdeztem mosolyogva.

-          Persze, de ne menjünk, messze mert nem találok vissza.-, nevetett

Már csak a lámpák világítottak az éjszakában mikor visszatértünk az autóhoz és elindultunk Michaelék háza felé.

Kimi beállt a garázsba a többi autó mellé és elindultunk a bejárati ajtó felé, azonban ami az ajtóban fogadott, vagyis az első lépéseim után történt teljesen megrémisztett. Az előttem belépő Finn fiatalembert ugyanis leütötték, én pedig rettegve léptem vissza a lépcsőn. Ki lehet a házban?

Sziasztok..!!!

Hát kicsit több mint egy év után de ideért a rész..!! :) (Neharagudjatok :( <3 span="">

Jó olvasást mindenkinek és várom a kommenteket.. :)

Puszíí:$ebitaa

ui: Éppen ott tartottunk hogy az utazás után Zsanett és a hölgyek a ruhapróbán voltak.

"Összegyűjtve a csapatot Zsani keresésére indultunk, de a látvány, ami fogadott nem tette boldoggá egyikünket sem………ugyanis a Magyar lány az egyik széken telefonját szorongatva sírt."

59.RÉSZ

…………………………

Arra eszméltem, hogy a lányok döbbent tekintettel állnak mögöttem-, azt hiszem, megijeszthettem őket.

-          Semmi baj csajok csak a párom túl aranyos-, feleltem nevetve

-         Legközelebb ne hozz ránk szívbajt-, nevetett a menyasszony

-         Oké, de mellesleg megtaláltam a ruhát mutattam rá a pirosan csillogó ruhadarabra.

-         Jézusom-, kapta a szája elé Ditta kezeit

-         Tökéletes-, mosolygott rám a menyasszony s próbára invitált minket.

Mindenkinek tökéletesen állt a ruha, de Ditta még mindig szörnyülködve nézte magát a tükörben.

Amint végeztünk a ruhapróbával ismét útba vettük a házat, hogy megebédelhessünk.

Azonban visszaérve nem kis meglepetés fogadott. Kimi ült épp a konyhában a pultnál és beszélgetett a ház tulajával.

-         Na hát már vissza is értek a szépségek. -, mosolygott

-         Hello Kimi-, köszöntünk neki szinte egyszerre

-         Te mit keresel itt-, csúszott feljebb két oktávval a hangom

-         Én is örülök neked kedves Zsanett-, mondta nem kevés gúnnyal a hangjában.

-         Kapd be-, rohantam fel a számomra kiállított vendégszobába.

Ez mekkora egy bunkó… van pofája idejönni azok után, amit tett… elkeserítő.

Fogtam magam felakasztottam a vásárolt ruhám a szekrényre, mert nem fért volna bele, és úgy döntöttem írok anyjáéknak, hogy lassan érkezünk hozzájuk…remélem, boldogok lesznek, hogy hónapok után hazamegyek, csak ahhoz nem tudom mit fognak szólni, hogy nem egyedül megyek majd. Egy hosszú levél megírása után gondoltam lepihenek kicsit, mert elég fáradt vagyok mostanában. Bekapcsoltam hát a tévét és kapcsolgatni kezdtem semmi értelmes film nem volt, így zenéket keresgéltem, amikor meghallottam a kedvenc Pink dalom (http://www.youtube.com/watch?v=g42E2tb7JZs). Gondolkodóba estem a szöveg hallatán és valamiféle igazat találtam benne, teljesen kivan az életem mostanában. Itt van Seb akit imádok és itt van Kimi akit utálok mégis vonzódom hozzá.

Sokszor már nem értem saját magam. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felhangosítottam a szekrényhez léptem és elkezdtem elpakolni a ruháim. Rájöttem semmi keresnivalóm nekem, erre az lenne a legjobb, ha hazamennék, oda ahonnan jöttem. Fel sem tűnt, hogy a számnak vége csak jött a következő és üvöltött az. Pakoltam tovább semmitől nem zavartatva magam nem érdekelt senki és semmi csak minél előbb el akartam menni innen… egyre gyorsabban és őrültebben dobáltam a ruháim a bőröndbe s észre sem vettem hogy közben ott áll mögöttem valaki. Elegem lett sírásban törtem ki és a kezeim közé temettem az arcom. Abban a pillanatban átölelt valaki, éreztem, hogy férfi volt de csak remélni tudtam, hogy nem Kimi karjai között vagyok ismét.

-         Ne sírj hercegnő-, simogatta a hátam

-         Kimi-, ismertem meg egyből a hangját

-         Ne haragudj rám kicsi hercegnő-, láttam a sajnálatot a szemében.

-         Van pofád még idejönni-, néztem rá dühösen

-         Tudom, hibáztam, és nem vagyok egy álom, de kérlek, nézz rám-, emelte fel a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni

-         Kimi ez talán nem a legjobb időpont, hogy ezt megbeszéljük-, válaszoltam

-         Miattad jöttem csak ide-, ölelt magához

Bevallom nagyon jólesett az ölelésében lenni és érezni a finom illatát, szükségem volt rá.

-         Komolyan mondod? -, kérdeztem megdöbbenve

-         A legkomolyabban-, mosolygott rám

Ő talán az-az ember, akit még mosolyogni sem sokszor láttam, bevallom, jólestek a szavai, és úgy vettem észre most az egyszer őszintén beszél hozzám.

- Maradj, itt kérlek, ne menj el. Gyere el velem vacsorázni, menjünk el valahová kettesben, szeretnék megbeszélni pár dolgot. -, mosolygott kedvesen és felhúzott a földről.

- Nem is tudom Sebastian mit szólna az ötlethez-, néztem a földet.

- Az istenért is miért foglalkozol mindig vele-, lett mérges a hangja.

- Ne haragudj nem úgy gondoltam-, törölte meg a könnyes szemem

- Felejtsd el kicsit…ne gondolj most rá, készülj el legyél csini aztán majd 7 körül találkozunk a nappaliban jó..?? -, mosolygott rám és simította végig az arcom.

- Rendben-, mosolyogtam rá, míg ő elhagyta a szobát.

Gőzöm sincs miért tettem ezt, és miért mondtam neki igent, de abban a pillanatban nem érdekelt vele akartam vacsorázni.

Elképzelésem nem volt mit vegyek fel, de azt tudtam, hogy tetszeni akarok neki.

Elpakoltam a ruhám és a bőröndöm. Úgy döntöttem maradok, lehet, hogy csak ma de még itt maradok. Volt még 3 órám elkészülni így elsőként lementem a többiekhez elnézést kérni az előbbi hangzavarért azonban csak én voltam a lakásban. A konyhába mentem ahol egy cetli várt.

„Elmentünk kiválasztani az ünnepi vacsora fogásait, Remélem nem gond, hogy nem vittünk.” Puszi..!!

A hűtőhöz léptem és töltöttem magamnak egy pohár narancslevet majd a nappaliban lévő tévé előtt álló hatalmas bőrkanapéra dobtam magam. De rájöttem, hogy én a német tévében nem találok semmi érdekeset, így inkább lehoztam a laptopom, hátha írtak már anyjáék. Nem kaptam üzenetet, ezért szétnéztem kicsit a interneten és mire észrevettem mennyi az idő már majdnem fél 6 volt. Felmentem a szobámba és onnan a fürdőbe. Megfürödtem, megmostam a hajam, majd mikor végeztem visszamentem megkeresni a hajvasalóm. Kivasaltam a hajam, és úgy döntöttem megpróbálok magamból hercegnő formálni, ahogy ő mondta. Egy dögös smink után ruhát indultam keresni de mikor már a tizedik ruhát dobtam ki a szekrényből és az, sem volt jó feladtam. Fél hetet ütött a óra, úgy döntöttem kinézek hátha már hazaért a jegyes pár. Hallottam, hogy valaki tévét néz a nappaliban így lementem megnézni, ki van itthon. Michael ült a tv előtt.

- Azt a mindenét Zsani te merre tartasz ilyen csinosan-, kérdezte mosolyogva

- Az titok-, nevettem

- Ha a lányokat keresed épp vacsorát készítenek, mutatott a konyha felé.

- Hello-, köszöntem nekik

- Hát te merre mész-, mosolygott rá Icu

- Kimivel elmegyünk vacsizni-, mosolyogtam akaratom ellenére is

- Mi?-, kérdezték a lányok egyszerre

- Hosszú történet de nekem kellene egy szuper ruha-, mosolyogtam tovább

A pillanatnyi sokk után Icunak sikerült megszólalni.

- Gyere, keresünk neked valami szépet.

Hosszú válogatás után egy lila és egy fehér-arany ruha között vacilláltam.

-         Legyen ő-, mutattam a fehérre.

-         Hát akkor hajrá csipkedd magad, mert 10 perced van-, mosolygott rám.

Gyorsan felszaladtam a szobámba és magamra kaptam az aranyozott ruhát és előkerestem a hozzá passzoló platformos magassarkúm. Magamhoz vettem a fehér kézitáskámba bele tettem a mobilom és még pár csajos dolgot, majd az órára nézve láttam már 4 perc késésben, vagyok. Becsuktam az ajtót és kilépve a folyosóra, láttam hogy a jégember ott vár rám egy sötétkék farmerben és egy fehér ingben. Legalább nem öltöztem túl.

Kedves mindenki..!!


Egy szó van amivel kitudom fejezni azt amit most érzek....:SAJNÁLOM..!! :( Próbálkoztam de semmi nem alakult úgy hogy kedvező lett volna az írás és ezentúl sem tudom mi lesz...DE EGY BIZTOS...A BLOGOM NEM ZÁROM BE..!! :) Nem tudom ennek ki mennyire örül és hogy olvas e még valaki egyáltalán de remélem mellettem maradtatok..!! :) ♥

 Ezt a részt szeretném ha mindenki aki csak olvassa legalább 1-2 szóval illetné hogy változott e a minőség vagy felesleges folytatnom..!! :( Emlékeztetőül mondom hogy ott tartottunk mikor Zsanett és a lányok elutaztak ruhát venni....de a többit olvassátok ti és véleményezzétek... 5 komi és itt az új rész...: ÍGÉREM PRÓBÁLKOZOK..!! :)

Jó olvasást..!! :)

Puszíí:$ebitaa

 Ui: Mivel nemsoká egy nagy esemény következik(ami a részben kiderül)ezért új fejlécet kap az oldal..!! :) 


58.RÉSZ.

…………………..


 „Kérem, kapcsolják be öveiket, hamarosan leszálltunk”-, hallottam a hangosbemondó erős hangját tőlem nem is olyan messze, ugyanis lassan megérkezünk Münchenbe.
- Nemrég hívtam Michaelt, nemsoká itt van értünk a reptéren, de nem jön, be majd megtaláljuk a parkolóban. -, közölte a híreket Loni.
- Rendben-, próbáltam mosolyt varázsolni az arcomra, de ekkor már megértették hisz az út alatt elmondtam nekik a baba dolgot és megígértettem velük senki nem fogja megtudni
- Ne legyél ennyire elkenődve csajszi-, mosolygott oda Loni majd biztatóan megölelt.
- Próbálkozom-, sütöttem le a szemeim. Amint átvettük bőröndjeinket, azt magunk után húzva indultunk el a parkoló felé.
Igaz Michael nem jött be, de az óriási Mercedes a parkolóban elég feltűnőnek bizonyult. Mikor az autóhoz elég közel jártunk kapucnival a fején kiszállt az autóból, de annak bal oldalán maradt, hogy az autó takarja. Amint Lonit meglátta szenvedélyes csókkal köszöntötte jegyesét, lánya homlokára adott egy puszit majd megölelt engem is és arcon puszilt.
- Hát a kis Németet hol hagytad?-, jött a kérdés a hétszeres világbajnoktól.
- Edzenie kell sajnos, így nem jött velem-, válaszoltam egyszerűen.
- Azt hittem edzésben tartod te-, szállt be nevetve az autóba.
- Ki mondta, hogy nem-, ültem az anyósülés mögé.
- Hát Tommira hagyod a jó munkát, ezt Icu az én esetemben nem hagyná, nem engedné, hogy az edzőm tartson fitten-, mosolygott kajánul a mellette ülő nőre.
Ezen nevetnem kellett, hiszen már negyvenes éveiben jár mégis olyan fiatalos. A nap hihetetlenül gyorsan eltelt, hiszen jó társaságban az idő repül és én hihetetlenül jó társaságban töltöttem a „napom”.
Sebastiantól kaptam egy sms-t az este folyamán mikor épp törölközőben léptem ki az átmeneti szobám fürdőjéből. Gőz volt még a fürdőben mikor becsuktam az ajtót és a telefonomat kezdtem keresni a táskámban.
„Mitcsin cica? Jól érezted magad ma?”S. V.
„Egy gőzfürdő után csodásan.”F. V. „F.V.?
Ráadásul nélkülem mertél gőzfürdőt venni?”S. V.
„Bizony édesem, és most itt parádézok törülközőben.^^”.F. V.
„De még most sem tudom mi az-az F. V.:/ és ne részletezd, mi van rajtad..o/” S.V.
„o/..?? Amúgy cica az én vagyok Frau Vettel..;)”F.V.
„Ugye te sem érted..;) tudod kellemetlen, de mégis kellemes helyzetbe hozol..;)”S.V.
„Te szédült gyerek képes voltál ezt lerajzolni.. xD „F.V.
„Hát mivel megmutatni nem fogom tudni ábrázolnom, kell”S.V.
„Na, erre inkább nem mondok semmit, mert perverz leszek.. xD”F.V.
„Szeretem, ha olyan vagy..;) Csak kár hogy nem velem vagy..:(„S.V.
„Holnap együtt leszünk.. és hidd, el alig várom már, hogy megölelj..:$”F.V.
„Még csak most utaztál el de máris hiányzol,azonban megyek fürdeni és utána aludni holnap hosszú napom lesz… Szeretlek.. Sziia..”S.V.
„Én is téged életem.. Puszii.. Sziia..♥*-*^^”F.V
Miután átestünk a beszélgetésen felvettem a pizsamám majd álomra hajtottam a fejem s szuper gyorsasággal aludtam el. Reggel azonban annál egyszerűbben keltem fel, mint ahogy elaludtam, hiszen tudtam, hogy ma a ruhavásárlás után ismét láthatom Sebastiant.
Miután felöltöztem lementem a kis családhoz reggelizni, hogy ne éhesen induljak el velük vásárolni. Egy szendvics elfogyasztása után úgy döntöttünk a lányokkal, hogy lassan elindulunk abba a negyedbe ahol mindenféle alkalmi, esküvői, és báli ruhát is megkapunk. Átöltöztem magamhoz vettem a táskám majd lementem az emeletről a lányokhoz. Ők már ott vártak rám a lépcsőnél és Michael épp lányának magyarázta hogyan is kezelhetné az új Mercedest, kicsit vicces volt ahogy mutogatott magyarázás közben mit hogyan csináljon lánya. Pont mint Sebastian. 10 perccel később már a belváros felé tartottunk Ditta „vezetésével”. Ezen a városrészen soha nem voltam még így az ablakra tapadva figyelem a gyönyörű épületeket s csak arra lettem figyelmes hogy egy hatalmas kirakat előtt parkolta le Ditta édesapja óriási szürke autóját. Kiszálltunk az autóból majd az üvegajtó felé vettük az irányt ami a bejutásunk garantálta az épületbe.
- Loni, milyen színű ruha lesz-, kérdeztem kedvesen barátnőm.
- Vörös-, közölte egyszerűen.
- Hogy milyen-, kérdezett vissza Ditta kikerekedett szemekkel.
- Én jól nézek ki vörösben-, nevetett Ariella s már a ruhák keresésére is indult.
Nevetve követtem én is a példáját s gondoltam vissza arra h Ditta épp könyörög fogadott anyjának, hogy felejtse el a vöröset, de ő ragaszkodott a színhez. Ránk volt bízva a ruha típusának kiválasztása csak ragaszkodtunk kellett a vörös színhez amit Loni előírt nekünk. A lányokkal nem is foglalkozva indultam a ruha keresésére. Agyam még jobban kikapcsoltam fülembe nyomtam a fülesem és még cipőm kopogását sem halottam a kemény padlón. Mindent találtam csak vöröset nem, volt lila, pink, kék és még fekete is de vörös talán ha könyörögtem volna sem kerül a kezembe. Meguntam a keresgélést így leültem gondoltam megvárom, míg odaérnek a többiek. Amint letettem fenekem a cicomás székre s körbenéztem a hatalmas üzletben észrevettem egy fekete függönnyel elválasztott kis „valamit”. Közelebb mentem, de nem láttam rajta semmi „Csak személyzet” vagy „Idegeneknek belépni tilos” táblát, így hát elhúztam a függönyt és átléptem a kis szoba küszöbét! Ami egyből szemet szúrt az-az egyetlen vörös ruha volt a szalon kis elrejtett részében. Nekem háttal volt így kevésbé láttam igazából, hogy is néz ki, de már annak is örültem, hogy egyáltalán találtam vöröset. Közelebb sétáltam a „vöröskéhez” s jobban szemügyre vettem a ruhadarabot, gyönyörű volt, ahogyan csillogott melltől derékig majd tovább tüllben folytatódott. Nem is kérdeztem a lányok véleményét, sőt meg sem vártam, hogy odaérjenek azonnal fényképet készítettem a csodáról és küldtem üzenetben kedvesemnek.

 Ditta szemszög…

Bármennyire kerestünk nem találtunk vörös ruhát. De én még mindig nem voltam megbékülve ezzel a színnel, szerintem nem esküvőre való darab, de ha a fogadott anyámnak ez tetszik, tegyünk neki eleget és legyen apa régi csapatának színe. Már teljesen feladtuk a keresgélést mikor Zsani keresésére indultunk, úgy voltunk vele van, még bolt találunk másik helyen koszorúslányruhát. „Anya” épp egy újabb telefon beszélgetés végén volt míg Ari éppen az egyik helyes eladó fiúcskával beszélgetett. Összegyűjtve a csapatot Zsani keresésére indultunk, de a látvány, ami fogadott nem tette boldoggá egyikünket sem………ugyanis a Magyar lány az egyik széken telefonját szorongatva sírt.

Kedves olvasóim..!!

Tudom lehet ordítani..ha egyáltalán van még aki jár ide és olvassa a történetet..! Rég volt már mikor részt hoztam tudom sajnos a suli mellett levegőt venni sincsen időm, főleg most hogy újságíró lettem jó részben..! De..hogy ne mondjátok hogy elfelejtettelek titeket....nemrég kezdtem egy új történetet "Dorothy" barátnőmmel akit lehet ismertek páran.
Így hát gondoltam szólók nektek hogy a Forma-1 történetek írását nem mondtam fel, folytatom ezt a blogot is és a közöset is egyaránt.

Akinek van kedve nézze meg és csatlakozzon hozzánk, hagyja ott a véleményét ha jó ha nem..: http://dorothy-sebita.blogspot.hu/

Puszíí:$ebitaa

Kedves mindenki...!!

Tudom megint fejem lesz szedve hogy nem hoztam részt de most kicsit elfoglalt vagyok...na jó talán nagyon most is csak pár szabad napom jut és azt is rátok szánom és mégis hogyan?
Szeretném ha összejönne a mi kis társaságunk "ünnepelni" ugyanis nemsoká elkezdődik ismét a száguldó cirkusz..!
Szeretnék veletek találkozni és most nem a Csongrád megyei olvasókkal hanem itt a közelben élő Vettel örültekkel...!
Ezért szervezek blogtalálkozót..!

Helyszín:Békéscsaba (majd még pontosítunk)
Időpont:2012.Március,16 14:00

Nagyon sok szeretettel várok mindenkit!!

Ha jönni szeretnél és számíthatok rád mindenképp értesíts engem...!
ITT:zsanett_sebita@citromail.hu
Remélem lesz aki szakít rám időt szabadedzés után...!

Puszíí:$ebitaa

57.RÉSZ.
Hát hogy is kezdjem... azt hiszem a legjobb megfogalmazás a sajnálom szó fejtené ki..sajnálom hogy nem hoztam részt és nem jelentkeztem semmi formában..de megvan rá a megfelelő kifogás...Táncvizsga próbák..karácsonyi műsor próbái félévi hajtás karácsonyi családi dolgok..és még sorolhatnám..!!
Nem tudom maradt e még olyan ember aki szívesen olvassa ezt a valamit...vagy követi e egyáltalán valaki az oldalt még..azért reménykedem nem rontottam el nagyon a kedvetek azzal hogy elég hosszú idő után hoztam csak részt..
Az előzőhöz köszönöm a 6 komit nagyon jól estek szavaitok...
Azonban reménykedtem benne hogy lesz pár ember aki kicsit bővebben kifejti az elvárásait az egésztől..
Ezért most egy kérésem lenne...6 komit kérek s jön az új rész ha még szeretnétek olvasni de csak akkor fogadom el..ha szerepelni fog benne mit vártok a folytatástól..mire számítotok Zsanett,Seb,vagy épp Kimi szemszögéből.
Még egyszer köszönöm kitartásotok és remélem lesz aki olvassa még a története..
Ezt a részt egy olyan személynek akivel tudom összevesztünk de nekem még mindig olyan fontos..így egy őrült történetszereplőnek ajánlom..♥


Puszíí:$ebitaa


………….

- Várj itt-, néztem rá komolyan.
Most jutott eszembe hogy szombaton sem tegnap nem adtam oda Sebnek az ajándékát.
Így gyorsan felszaladtam az emeletre és előkerestem a fehér masnival átkötöd dobozkát.
A hátam mögé rejtettem majd lesétáltam a lépcsőn. Seb mellettem ült az asztalnál így odamentem az egyik kezemmel kifordítottam a széket hogy pont felé nézzen majd leültem.
- Én valamit teljesen elfelejtettem-, néztem rá komolyan.
- Méghozzá-, kérdezett vissza.
- Veled voltam, beszédet mondtam neked, táncoltam neked, mégis én kaptam ezen a bulin a legtöbbet, találkozhattam a srácokkal és veled lehettem azzal, akit a világon a legjobban szeretek és rá kellet jönnöm, hogy nekem te vagy a tökéletes és pótolhatatlan. Boldog születésnapot Sebastian!-, mondom végig a szemébe nézve, majd elővettem a hátam mögül a kis dobozt.
- Nem milliós tételt érő dolog, de amint láttam most erre nagy szükséged van, tudom, ezt te is meg tudnád venni magadnak nekem mégis hamarabb jutott eszembe-, fejeztem be a kis „előadást” majd kezébe adtam az ajándékát.
- Erre semmi szükség nem volt, nekem az is csodás ajándék, amit a bulin kaptam, mégis nagyon köszönöm-, csókolt meg.
- Kibontod még ma-, kérdezte egyszerre Timi Brigi és Zsófi.
- Jaj, lányok úgyis tudjátok, hogy óvszer van benne-, vetette oda nevetve Leo.
- Jössz, kipróbáljuk-, húzta az agyukat Seb.
- Ááá majd később-, legyintettem
Seb eközben elkezdte kibontani az ajándékát s mosolyogva tapasztalta a tartalmát.
- Erre most tényleg szükségem volt-, nevetett.
- Segíthetek-, kérdeztem
- Persze-, s kezembe adta az órát hogy a kezére rakhassam.
- Amúgy tetszik?
- Igen nagyon-, mosolygott majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Épp ekkor csengettek.
- Várunk valakit?-, kérdeztem Sebit.
- Tudtom szerint nem-, rántotta meg a vállát.
- Megyek, nyitom-, álltam fel az asztaltól.
- Ha be akar jönni ne, engedd, be elegen vagyunk már így is-, nevetett Seb.
Nevetve mentem ajtót nyitni, mert valóban voltunk már páran, és még ha valami ismerős jön vagy Seb szülei, akkor már valóban rengetegen leszünk. De ha Seb szülei jönnek, akkor nem kicsit fognak kiakadni, mert Seb Jaime Kimi és Leo boxerben és pólóban ül az ebédlőben, míg a lányokon sincsen túl sok ruha, egyedül én vagyok felöltözve. Amint kinyitottam az ajtót sikítani lett volna kedvem, nem ám azért mert nem jó hogy Ditta és Icu jöttek, hanem hogy elfelejtetem a ruhavásárt.
- Sziasztok-, öleltem meg őket és puszit is kaptak.
- Szia-, üdvözölt Icu
- Látom már kész is vagy, szóval indulhatunk?-, kérdezte Ditta
- Csajok az-az igazság, hogy elfelejtetem, hogy már menni kell vásárolni. Annyi dolog történt velem a héten hogy azt sem tudom hol áll a fejem.
- Ezt hogy érted-, kérdezte Icu
- Gyertek be és mindent elmesélek-, hívtam a konyhába őket.
- Sziasztok-, köszönt meglepetten Seb majd felállt az asztaltól és puszival üdvözölte a lányokat.
- Sziasztok-, köszönt vissza zavartan a két lány látva a hiányos öltözékeket.
- Szerintem mindenki öltözzön fel és úgy láthatjuk egymást viszont-, ajánlottam nevetve.
- Csajok kértek „reggelit” vagy épp valamit inni-, kérdezte Jaime.
- Ha van, narancslé azt szívesen elfogadom-, helyeselte Icu
- Máris adom-, mentem a hűtőhöz s töltöttem neki egy pohár narancslevet míg Jaime is elment felöltözni
- Gondolom, akkor a bőröndöd sincsen összepakolva-, kérdezte Icu miközben beleivott italába.
- Nem, nincsen, de pár perc és összepakolok, de mikor indul a gép-, kérdeztem.
- 5 után indulunk elvileg, de mehetünk a későbbivel is-, ajánlotta
- Most 3 van, 5 körül indulhatunk úgy jó lesz, addigra összepakolok.
- Hová indultok, minek pakolsz-, jött a konyhába Seb.
- Jaj, édes elfelejtettük, hogy ma mennem kell, németbe mivel holnap megyünk koszorúslány ruhát venni-, ásítottam.
- Aj, ne menjél már-, ölelt át hátulról.
- Megígértem Icunak hogy leszek a koszorúslánya, most nem mondhatom vissza.
- De veled akarok lenni. -, adott puszit a fejem tetejére.
- Én meg maradni akarok, de megígértem, és neked is megígérem, hogy holnap délután már itthon leszek veled, kettesben, ugyanis ha most én elmegyek németbe, akkor mindenki hazamegy, mert pihenni kell nekünk-, néztem komolyan Sebre.
- Kimi és Nina már nemsoká megy, haza Leo is megy, mert meccs Brigi megy vele Jaime megy a gyárba és vinni akarja Zsófit és Timit Ari pedig ha jól tudom meg megy veletek-, kérdezte.
- Igen ő is jön, szerintem már pakol. De akkor te egyedül maradsz itthon-, aggodalmaskodtam.
- Ne félj Tommi jön később és edzeni fogok-, mosolygott rám
- De Seb nekünk holnap délután már a meccsen kell lenni-, jutott eszembe, amit még jobban elfelejtettem.
- Most hogy mondod tényleg-, nevetett
- Tudod, mit most elmegyek, németbe korán reggel szépen lelépünk ruhát venni, délután átjössz te is és onnan indulunk jó-, kérdeztem komolyan.
- Szuper lesz-, bólogatott.
- Akkor miután Tommi elment pakold össze a bőröndöd és a fél egyes géppel gyere át Münchenbe-, ajánlottam neki.
- Rendben.
- De én rohanok pakolni, mert akkor már egészen Spanyolországig el kell pakolnom-, épp ekkor ugrott be a dolog, hogy Németből megyünk Durbanba onnan pedig egyenesen az Angol nagydíjra, de én utána repülök tovább Spanyolországba kicsit az Alguersuari családhoz.
- De biztos muszáj menned?-, kérdezte ismét Seb.
- Imádok veled lenni, de most nem mondhatom vissza a ruhapróbát, így is már rég kikellet volna, választani csak az időt húzzuk, nemsoká esküvő és nincsen meg a ruha.
- Persze menjél csak, majd a meccsen és utána leszünk együtt. -, mosolygott, de láttam, hogy nem gondolja teljesen komolyan.
- Jaj, gyere már ide-, húztam közelebb és szorosan hozzábújt.
- Szeretlek, és hiányozni fogsz.
- Te is nekem, édes, nagyon. -, vallottam be én is
- Meg is haraptalak volna, ha nem-, húzta fel a szemöldökét.
- Na és hol?-, játszottam vele.
- Azt majd megmutatom, ha ketten leszünk-, kacsintott.
- Jól hangzik, és bevallom, várom már-, rohantam fel az emeletre pakolni.
Eszem nincsen, hozzá mit vihetnék erre a hétre. Az esküvő előtt biztosan hazajövünk, mert ugye mégis csak Vegasba repülünk, és ott leszünk pár napot. De mivel nyár van, gondolom Németben, Spanyolban is meleg van Afrikáról meg ne is beszéljünk, majd maximum fürdőruhában nézzük a meccset, ha már VIP páholy. E gondolat alatt hangos nevetésben törtem ki mire mindenki a szobaajtóba gyűlt.
- Mi a vicces?-, kérdezte Leo
- Csak azon gondolkoztam mit pakoljak és eszembe jutott milyen meleg lesz Afrikában.-, avattam be őket.
- És ezen mi a vicces?-, kérdezte mosolyogva Loni
- Az hogy majd fürdőruhában kell néznünk a meccset.
- Meztelenül nem?-, kérdezte nevetve Seb.
- Abból már nem is meccsnézés lenne-, kacarászott Brigi.
- Most mondtál valamit-, terelte ki a népet Jaime a szobából, hogy tudjak tovább pakolni.
Amint nagy nehezen végeztem a ruháim pakolászásával egy másik bőröndbe beledobáltam a cipőim majd kerestem egy rövid pánt nélküli ruhát egy színes saruval s útra készen felöltöztem. A hajam-átfésültem majd felkötöttem a sminkem pedig olyan színes lett, mint a ruhám. Később Jaime és Seb feljött az emeletre, hogy segítsen levinni a bőröndöket, amíg én elpakolton az apróságokat. Amint végeztem lementem a többiekhez, akik már ott vártak, hogy elbúcsúzzanak tőlem hisz háromnegyed óra múlva indul a gépünk Németországba. Mindenkit végigölelgettem Leo-t, Brigit, akikkel tudom, nemsoká megint találkozom, Timi Zsófi és Jaime sem maradhatott, ki de tudom őket is nemsoká viszont látom, hisz ott lesznek az Angol nagydíjon. Kimi-t is megöleltem bár nem sok kedvem volt hozzá majd Ninához is odamentem és most először szóba álltam vele.
- Vigyázz rá-, súgtam neki halkan miközben megöleltem.
- Már kidobott-, súgta vissza majd rám mosolygott.
Abban a percben úgy néztem Kimire hogy senki sem látta s lesütöttem szemeim miközben megráztam felé a fejem, tudatva hogy megint hülye volt. Neki erre csak egy vállrándítás volt a válasza. Majd következett Seb, akit ugyan holnap megint látok, de már régóta nem váltunk el egymástól és most ez a baba ügy is megnehezíti a dolgot. Felé fordultam szorosan megöleltem majd adtam egy apró puszit az orrára.
- Szeretlek nagyon és vigyázz magadra-, búcsúzott
- Én is téged és ígérem, vigyázok, és holnap találkozunk-, simogattam meg az arcát majd megcsókolt.
A taxi, amit rendeltünk már a ház előtt várt ránk, mindenki bent maradt csak én, Ari, Loni, és Ditta jöttünk ki a házból, vagyis azok, akik elutaznak. A bőröndöt bepakoltuk majd beültünk s közben Sebék az ablakból vettek búcsút tőlünk. A taxiból még dobtam neki egy puszit, amit a háta mögött Kimi kapott el, s amikor a taxi elhajtott megráztam a fejem és beletörődtem abba, hogy ez a menet még nincsen lejátszva.



………………………….

Kedves olvasóim...

Igaz most nem részt hoztam...amit sajnálok..:( de valami mással álltam elő...nem tudom tetszeni fog e az ötlet vagy jó ötlet e de így több mint 1 év elteltével szeretnék blogtalálkozót...
Találkozni veletek és megköszönni személyesen is hogy olvassátok a történetem..s egy kis meglepetést is beszervezni..:$

Igaz időmérő lesz de ugye késő délután így szombaton délután elejében szeretnék találkozni veletek...(Szegeden lenne a kis összejövetel a Dóm téren ahol Seb parádézott még 2009-ben)
Lehet sokatoknak nem jó a helyszín talán túl messze laktok de remélem lesznek azok akik eljönnének..:)

Szóval még egyszer:

Időpont:2011.november.26 (A délután alkalmával de ezt még majd pontosabban egyeztetünk)
Helyszín:Szeged,Dóm tér.

Ha szeretnél jönni akkor tudasd velem itt: zsanett_sebita@citromail.hu
Remélem lesz aki eljön...és szakítotok rám időmérő előtt pár órát..:DD



Puszíí:$ebitaa