Egy hétköznapi lánynak ajándékul a fényűzés!

Kicsit késve de itt a friss.Váratlan tanulásoknak ez a veszte..De most itt van és jó olvasást hozzá.Minden szerdán próbálok hozni..De nem ígérek Semmi konkrétat.Ezt a részt Szabusnak...Mert a drágának nemrég volt a szülinapja..Szal még egyszer boldogot neki(L)♥♥

Ui: Mint látjátok új külsőt is kapott a blog.Jó olvasást.


41.RÉSZ.


………………


- Seb-, üvöltöttem mikor már nem bírtam állni.
- Te jó ég mi a baj?-, vett fel majd a szobába vitt.
- Már jól vagyok csak egy aprócska szúrás volt
- De látod egy ártatlan mozdulat is megárthat neked.
Reggel iszonyú fejfájással keltem. Azonnal a konyhába indultam valamiféle fájdalomcsillapítóért mikor meg halottam Jaime Lucas és Kimi hangját. Nem mentem be a konyhába csak az ajtónál hallgatóztam. Rossz tulajdonság, de ezt is kell.
- Kimi vedd le a koszos kezed a reggeliről.-, hallottam meg Jaime hangját amint valamit darabolt
- Csak egy kicsit -, könyörgött neki.
- Nem mert nem neked készítettem-, lett düh a spanyol hangjában.
- Jaime-, szólalt meg Lucas
Egy nagy csattanás majd a Finn üvöltve szalad a konyhából. Nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés. Már a fal mellet ülve nevettem
- Mi ez a hangzavar?-, érkezett meg a drága kishúgom is.
- Hát te-, lépett ki döbbenten Jaime a konyhából.
- Nyugi, jól vagyok-, nevettem még mindig a falnak támaszkodva.
- Mi ilyen mulatságos-, hallottam a Finnt az emeletről kiabálni.
- Tudtom szerint Seb még alszik, úgyhogy jó volna, ha nem az emeletről ordibálnál-, lettem komoly s közben nyújtottam a kezem a spanyolnak hogy segítsen fel.
- Nem megyek le, mert a bika megkerget konyharuhával-, fonta össze a kezeit a mellkasa előtt. Zsófi sem bírta tovább kitört belőle is a nevetés.
- Jut eszembe hölgyeim-, fogta meg a derekunk a spanyol s a konyha felé terelgetett. –Ezt önöknek készítettem-, mutatott a két tálcára, amin ugyanúgy volt elhelyezve minden.
- Köszönöm. -, nyomtam egy puszit a szája szélére. Barátoknál ez szokás, vagyis ezen túl nálunk az lesz. - De ha nem baj én ezt felviszem, és Sebastiannal közösen fogyasztom el.
- Dehogy baj, menny csak-, elindultam felfelé, amint elmentem előtte rácsapatott a fenekére. Döbbenten néztem vissza rá, majd elnevettem magam.
- Ugye tudod, hogy ezért még kapni fogsz Sebtől-, vettem fel a komoly arcot
- Készen állok-, nyúlt a konyhapulton lévő konyharuháért.
- Jobb, ha menekül-, kezdte mondani Kimi.
Nevetve indultam a vendégszobába hol Seb még mindig aludt. A tálcát letettem az éjjeliszekrényre és keltegetni kezdtem mivel 5 óra és indul a gépünk Svájcba.
- Sebastian kelj, nemsoká menünk kell. -, simogattam az arcát.
- Hagy még aludni-, tolt el magától.
- Ha ezt akarod-, kimentem és becsapattam magam után az ajtót.
Amint mentem, la a lépcsőn észrevettem Lucast s konyhában.
- Engedj nekem léci egy kancsó vizet .-, kértem amint ballagtam lefelé.
Nem szólt semmit csak tette, amit mondtam. Mire leértem indulhattam felfelé. Benyitottam a szobába ahol szerencsémre Seb csak félig volt betakarva,egy mozdulattal öntöttem rá a vizet, de nem vártam, meg amíg felkel a kancsót letettem az ajtóba és leszaladtam a lépcsőn. A következő pillanatban egy álmos, morcos és vizes Sebet pillantottam meg a vendégszoba ajtajában.
- Ez most mire volt jó-, mutatott magára.
Nem tudtam válaszolni, mert megint rosszul lettem.
- Sajnálom-, lett könnyes a szemem.
Mire leért a lépcsőn már a földön feküdtem.
- Zsani ugye nincs baj. Kincsem mond, hogy nincs baj .-,mondta szinte alig hallhatóan.
- Sajnálom-, ismételtem újra.
Szorosan magához ölelt majd felvett és felvitt a lépcsőn. Nem érdekelt, hogy tiszta víz.(Igaz én csináltam ezt is). Lettet az ágyra betakart majd el akart menni, de nem engedtem.
- Megszárítkozom, és itt vagyok-, nyomot, egy puszit a homlokomra.
Ekkor eszembe jutott, hogy lehet, azért vagyok rosszul, mert ma még nem ettem. Felültem az ágyra és elvettem a tálcát az éjjeliszekrényről. Seb kicsit meglepetten lépett ki a fürdőből.
- Hát te-, követte az ujjával a villát, amit a tányértól a számig elértem.
- Reggelizem, eszembe jutott, hogy még ma nem ettem. Nem kérsz?-, nyújtottam egy falatot.
- Ez meg honnan van?-, kérdezte miután levette a rántottát a villáról.
- A lüke spanyolom csinálta nekem és a hugicámnak is. De én úgy gondoltam ketten eszük meg. -, nyomtam a szájába a következő falatot. Amint hő szeretetten le is vett a villáról.
- Jól főz a spanyol-, dicsérte meg Jaimet.
- Bizony jól-, dicsértem én is majd fel akartam állni, de Seb nem engedte.
- Hová hová kisasszony?-, húzta fel a szemöldökét.
- Elfogyott a narancslevem. -, sóhajtottam egy nagyot
- Majd én hozok-, ajánlotta fel.
Így is lett lement nekem narancsléért. Most nem mondhatom azt, hogy nem aranyos. Mindenki ilyen pasiról álmodozik, de őt én fogtam ki. Kopogtak.
- Igen-, szóltam ki.
- Bejöhetek?-, dugta be a fejét az ajtón a húgom.
- Persze gyere csak be nyugodtan-, tessékeltem beljebb
- Köszönöm.
- Csüccs, ide-, mutattam az ágyra, de ezt már magyarul mondtam neki.
- Így jobban megértem-, mosolygott rám hálásan.
Ekkor Seb is belépett az ajtón. Kicsit furán nézett ránk majd közelebb lépett és teletöltötte a poharam.
- Én megyek is -, kelt fel Zsófi az ágyról, de én visszahúztam.
- Megeszed még?-, kérdezte Seb.
- Nem, megeheted, ha szeretnéd.
Leült mellém az ágyra bekapcsolta a tv-t és falatozni kezdett. - Mi átmegyünk a másik szobába-, súgtam Seb fülébe majd nyomtam egy puszit az arcára. Csak egy aprót bólintott, de a szemét egy pillanatra sem vette le a képernyőről. Zsófinak biccentettem egyet a fejemmel hogy lépjünk le. Átmentünk az ő szobájába.
- Mond mit akartál-, tettem a kérdést.
- Csak kicsit megismerni.
- Hát rendben-, mesélni kezdtem neki.
- És hogyan ismerted meg Sebastian Vettlet?
- Kérlek, hívd csak Sebnek-, kértem rá.
- Rendben, de akkor mesélj-, újból mesélni kezdtem neki. Egészen attól mikor anyáék értesítettek, hogy mehetek Törökországba egészen mostanáig, hogy lehet pár hónap után babánk lesz. Kissé sokkolta a hír.
- Most te jössz. -, kértem, hogy ő meséljen.
- Mit, ahogy tudod, apának egy van a géneket pedig örökölve nagy Forma-1 fan vagyok. De csak tavaly magyar nagydíj óta mikor Jaime Algeursuari először versenyautóba ülhetett.
- Szóval ö a kedvenc pilótád.-, széles mosoly ült a számon
- Igen-, jött kicsit zavarba.
- Értem már miért voltál zavarban. -, vallottam be.
- Mondhatjuk úgyis.
- És tudja már?-, tettem a kérdést kicsit sem félve a választól.
- Még nem, de nem is nagyon szeretném.
- Ne félj már. Mi vesztenivalód van?
- Szeretem-, vallotta be fülig elpirulva.
- Mindent értek. De gondolom akkor jól esett a reggeli.
- Igen nagyon. De ö téged szeret. -, hajtotta le a fejét.
- Ne aggodalmaskodj már-, emeletem fel a fejét.
Ekkor eszembe jutott, hogy utoljára első nap voltunk kint a medencénél.
- Itt vagy-, tértem újból a valóságba a húgom hangjától.
- Persze, csak azon gondolkodtam, hogy menni kéne fürdeni.
- Itt is megteheted-, mutatott a hálójában lévő fürdőre.
- Nem úgy gondoltam-, nevettem el magam.
- Hanem.-, kérdezett vissza.
- Mondjuk kimenni a medencéhez-, vágtam az egyértelmű választ.
- Benne vagyok-, lett vidám.- De egy baj van-, lett szomorkás a hangulata.
- Méghozzá?-, lettem egyre kíváncsibb.
- Nem hoztam fürdőruhát. -, adta az egyértelmű választ.
- Megoldjuk. Gyere, adok én egyet-, álltam fel az ágyról.
- És a fiukat i hívjuk-, tette az újabb kérdést.
- Hát persze.
Kiálltam a szobaajtó elé és eleresztettem a hangom.
- Fiuk.
Mindenki különböző helyekről érkezett. Sebastian a szobából a tv távirányítóval. Lucas a konyhából kezében egy energiaitallal. Kimi a nappaliban, ölében a laptoppal majd pár perc után Jaime dereka körül egy törölközővel a haja pedig tiszta víz. Nem kell, hogy mondjam mi lett a vége. Zsófi fülig pirulva csukta magára a szoba ajtaját. Én ezen csak jót mosolyogtam. Mikor már mindenki szem előtt volt belekezdtem a mondanivalómba.
- Mit szólnátok, ha kimennénk egyet medencézni-, tettem fel a kérdést.


………………….