Egy szó van amivel kitudom fejezni azt amit most érzek....:SAJNÁLOM..!! :( Próbálkoztam de semmi nem alakult úgy hogy kedvező lett volna az írás és ezentúl sem tudom mi lesz...DE EGY BIZTOS...A BLOGOM NEM ZÁROM BE..!! :) Nem tudom ennek ki mennyire örül és hogy olvas e még valaki egyáltalán de remélem mellettem maradtatok..!! :) ♥
Ezt a részt szeretném ha mindenki aki csak olvassa legalább 1-2 szóval illetné hogy változott e a minőség vagy felesleges folytatnom..!! :( Emlékeztetőül mondom hogy ott tartottunk mikor Zsanett és a lányok elutaztak ruhát venni....de a többit olvassátok ti és véleményezzétek... 5 komi és itt az új rész...: ÍGÉREM PRÓBÁLKOZOK..!! :)
Jó olvasást..!! :)
Puszíí:$ebitaa
Ui: Mivel nemsoká egy nagy esemény következik(ami a részben kiderül)ezért új fejlécet kap az oldal..!! :)
58.RÉSZ.
…………………..
„Kérem, kapcsolják be öveiket, hamarosan leszálltunk”-, hallottam a hangosbemondó erős hangját tőlem nem is olyan messze, ugyanis lassan megérkezünk Münchenbe.
- Nemrég hívtam Michaelt, nemsoká itt van értünk a reptéren, de nem jön, be majd megtaláljuk a parkolóban. -, közölte a híreket Loni.
- Rendben-, próbáltam mosolyt varázsolni az arcomra, de ekkor már megértették hisz az út alatt elmondtam nekik a baba dolgot és megígértettem velük senki nem fogja megtudni
- Ne legyél ennyire elkenődve csajszi-, mosolygott oda Loni majd biztatóan megölelt.
- Próbálkozom-, sütöttem le a szemeim. Amint átvettük bőröndjeinket, azt magunk után húzva indultunk el a parkoló felé.
Igaz Michael nem jött be, de az óriási Mercedes a parkolóban elég feltűnőnek bizonyult. Mikor az autóhoz elég közel jártunk kapucnival a fején kiszállt az autóból, de annak bal oldalán maradt, hogy az autó takarja. Amint Lonit meglátta szenvedélyes csókkal köszöntötte jegyesét, lánya homlokára adott egy puszit majd megölelt engem is és arcon puszilt.
- Hát a kis Németet hol hagytad?-, jött a kérdés a hétszeres világbajnoktól.
- Edzenie kell sajnos, így nem jött velem-, válaszoltam egyszerűen.
- Azt hittem edzésben tartod te-, szállt be nevetve az autóba.
- Ki mondta, hogy nem-, ültem az anyósülés mögé.
- Hát Tommira hagyod a jó munkát, ezt Icu az én esetemben nem hagyná, nem engedné, hogy az edzőm tartson fitten-, mosolygott kajánul a mellette ülő nőre.
Ezen nevetnem kellett, hiszen már negyvenes éveiben jár mégis olyan fiatalos. A nap hihetetlenül gyorsan eltelt, hiszen jó társaságban az idő repül és én hihetetlenül jó társaságban töltöttem a „napom”.
Sebastiantól kaptam egy sms-t az este folyamán mikor épp törölközőben léptem ki az átmeneti szobám fürdőjéből. Gőz volt még a fürdőben mikor becsuktam az ajtót és a telefonomat kezdtem keresni a táskámban.
„Mitcsin cica? Jól érezted magad ma?”S. V.
„Egy gőzfürdő után csodásan.”F. V. „F.V.?
Ráadásul nélkülem mertél gőzfürdőt venni?”S. V.
„Bizony édesem, és most itt parádézok törülközőben.^^”.F. V.
„De még most sem tudom mi az-az F. V.:/ és ne részletezd, mi van rajtad..o/” S.V.
„o/..?? Amúgy cica az én vagyok Frau Vettel..;)”F.V.
„Ugye te sem érted..;) tudod kellemetlen, de mégis kellemes helyzetbe hozol..;)”S.V.
„Te szédült gyerek képes voltál ezt lerajzolni.. xD „F.V.
„Hát mivel megmutatni nem fogom tudni ábrázolnom, kell”S.V.
„Na, erre inkább nem mondok semmit, mert perverz leszek.. xD”F.V.
„Szeretem, ha olyan vagy..;) Csak kár hogy nem velem vagy..:(„S.V.
„Holnap együtt leszünk.. és hidd, el alig várom már, hogy megölelj..:$”F.V.
„Még csak most utaztál el de máris hiányzol,azonban megyek fürdeni és utána aludni holnap hosszú napom lesz… Szeretlek.. Sziia..”S.V.
„Én is téged életem.. Puszii.. Sziia..♥*-*^^”F.V
Miután átestünk a beszélgetésen felvettem a pizsamám majd álomra hajtottam a fejem s szuper gyorsasággal aludtam el. Reggel azonban annál egyszerűbben keltem fel, mint ahogy elaludtam, hiszen tudtam, hogy ma a ruhavásárlás után ismét láthatom Sebastiant.
Miután felöltöztem lementem a kis családhoz reggelizni, hogy ne éhesen induljak el velük vásárolni. Egy szendvics elfogyasztása után úgy döntöttünk a lányokkal, hogy lassan elindulunk abba a negyedbe ahol mindenféle alkalmi, esküvői, és báli ruhát is megkapunk. Átöltöztem magamhoz vettem a táskám majd lementem az emeletről a lányokhoz. Ők már ott vártak rám a lépcsőnél és Michael épp lányának magyarázta hogyan is kezelhetné az új Mercedest, kicsit vicces volt ahogy mutogatott magyarázás közben mit hogyan csináljon lánya. Pont mint Sebastian. 10 perccel később már a belváros felé tartottunk Ditta „vezetésével”. Ezen a városrészen soha nem voltam még így az ablakra tapadva figyelem a gyönyörű épületeket s csak arra lettem figyelmes hogy egy hatalmas kirakat előtt parkolta le Ditta édesapja óriási szürke autóját. Kiszálltunk az autóból majd az üvegajtó felé vettük az irányt ami a bejutásunk garantálta az épületbe.
- Loni, milyen színű ruha lesz-, kérdeztem kedvesen barátnőm.
- Vörös-, közölte egyszerűen.
- Hogy milyen-, kérdezett vissza Ditta kikerekedett szemekkel.
- Én jól nézek ki vörösben-, nevetett Ariella s már a ruhák keresésére is indult.
Nevetve követtem én is a példáját s gondoltam vissza arra h Ditta épp könyörög fogadott anyjának, hogy felejtse el a vöröset, de ő ragaszkodott a színhez. Ránk volt bízva a ruha típusának kiválasztása csak ragaszkodtunk kellett a vörös színhez amit Loni előírt nekünk. A lányokkal nem is foglalkozva indultam a ruha keresésére. Agyam még jobban kikapcsoltam fülembe nyomtam a fülesem és még cipőm kopogását sem halottam a kemény padlón. Mindent találtam csak vöröset nem, volt lila, pink, kék és még fekete is de vörös talán ha könyörögtem volna sem kerül a kezembe. Meguntam a keresgélést így leültem gondoltam megvárom, míg odaérnek a többiek. Amint letettem fenekem a cicomás székre s körbenéztem a hatalmas üzletben észrevettem egy fekete függönnyel elválasztott kis „valamit”. Közelebb mentem, de nem láttam rajta semmi „Csak személyzet” vagy „Idegeneknek belépni tilos” táblát, így hát elhúztam a függönyt és átléptem a kis szoba küszöbét! Ami egyből szemet szúrt az-az egyetlen vörös ruha volt a szalon kis elrejtett részében. Nekem háttal volt így kevésbé láttam igazából, hogy is néz ki, de már annak is örültem, hogy egyáltalán találtam vöröset. Közelebb sétáltam a „vöröskéhez” s jobban szemügyre vettem a ruhadarabot, gyönyörű volt, ahogyan csillogott melltől derékig majd tovább tüllben folytatódott. Nem is kérdeztem a lányok véleményét, sőt meg sem vártam, hogy odaérjenek azonnal fényképet készítettem a csodáról és küldtem üzenetben kedvesemnek.
Ditta szemszög…
Bármennyire kerestünk nem találtunk vörös ruhát. De én még mindig nem voltam megbékülve ezzel a színnel, szerintem nem esküvőre való darab, de ha a fogadott anyámnak ez tetszik, tegyünk neki eleget és legyen apa régi csapatának színe. Már teljesen feladtuk a keresgélést mikor Zsani keresésére indultunk, úgy voltunk vele van, még bolt találunk másik helyen koszorúslányruhát. „Anya” épp egy újabb telefon beszélgetés végén volt míg Ari éppen az egyik helyes eladó fiúcskával beszélgetett. Összegyűjtve a csapatot Zsani keresésére indultunk, de a látvány, ami fogadott nem tette boldoggá egyikünket sem………ugyanis a Magyar lány az egyik széken telefonját szorongatva sírt.
