Hát hogy is kezdjem... azt hiszem a legjobb megfogalmazás a sajnálom szó fejtené ki..sajnálom hogy nem hoztam részt és nem jelentkeztem semmi formában..de megvan rá a megfelelő kifogás...Táncvizsga próbák..karácsonyi műsor próbái félévi hajtás karácsonyi családi dolgok..és még sorolhatnám..!!
Nem tudom maradt e még olyan ember aki szívesen olvassa ezt a valamit...vagy követi e egyáltalán valaki az oldalt még..azért reménykedem nem rontottam el nagyon a kedvetek azzal hogy elég hosszú idő után hoztam csak részt..
Az előzőhöz köszönöm a 6 komit nagyon jól estek szavaitok...
Azonban reménykedtem benne hogy lesz pár ember aki kicsit bővebben kifejti az elvárásait az egésztől..
Ezért most egy kérésem lenne...6 komit kérek s jön az új rész ha még szeretnétek olvasni de csak akkor fogadom el..ha szerepelni fog benne mit vártok a folytatástól..mire számítotok Zsanett,Seb,vagy épp Kimi szemszögéből.
Még egyszer köszönöm kitartásotok és remélem lesz aki olvassa még a története..
Ezt a részt egy olyan személynek akivel tudom összevesztünk de nekem még mindig olyan fontos..így egy őrült történetszereplőnek ajánlom..♥
Puszíí:$ebitaa
………….
- Várj itt-, néztem rá komolyan.
Most jutott eszembe hogy szombaton sem tegnap nem adtam oda Sebnek az ajándékát.
Így gyorsan felszaladtam az emeletre és előkerestem a fehér masnival átkötöd dobozkát.
A hátam mögé rejtettem majd lesétáltam a lépcsőn. Seb mellettem ült az asztalnál így odamentem az egyik kezemmel kifordítottam a széket hogy pont felé nézzen majd leültem.
- Én valamit teljesen elfelejtettem-, néztem rá komolyan.
- Méghozzá-, kérdezett vissza.
- Veled voltam, beszédet mondtam neked, táncoltam neked, mégis én kaptam ezen a bulin a legtöbbet, találkozhattam a srácokkal és veled lehettem azzal, akit a világon a legjobban szeretek és rá kellet jönnöm, hogy nekem te vagy a tökéletes és pótolhatatlan. Boldog születésnapot Sebastian!-, mondom végig a szemébe nézve, majd elővettem a hátam mögül a kis dobozt.
- Nem milliós tételt érő dolog, de amint láttam most erre nagy szükséged van, tudom, ezt te is meg tudnád venni magadnak nekem mégis hamarabb jutott eszembe-, fejeztem be a kis „előadást” majd kezébe adtam az ajándékát.
- Erre semmi szükség nem volt, nekem az is csodás ajándék, amit a bulin kaptam, mégis nagyon köszönöm-, csókolt meg.
- Kibontod még ma-, kérdezte egyszerre Timi Brigi és Zsófi.
- Jaj, lányok úgyis tudjátok, hogy óvszer van benne-, vetette oda nevetve Leo.
- Jössz, kipróbáljuk-, húzta az agyukat Seb.
- Ááá majd később-, legyintettem
Seb eközben elkezdte kibontani az ajándékát s mosolyogva tapasztalta a tartalmát.
- Erre most tényleg szükségem volt-, nevetett.
- Segíthetek-, kérdeztem
- Persze-, s kezembe adta az órát hogy a kezére rakhassam.
- Amúgy tetszik?
- Igen nagyon-, mosolygott majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Épp ekkor csengettek.
- Várunk valakit?-, kérdeztem Sebit.
- Tudtom szerint nem-, rántotta meg a vállát.
- Megyek, nyitom-, álltam fel az asztaltól.
- Ha be akar jönni ne, engedd, be elegen vagyunk már így is-, nevetett Seb.
Nevetve mentem ajtót nyitni, mert valóban voltunk már páran, és még ha valami ismerős jön vagy Seb szülei, akkor már valóban rengetegen leszünk. De ha Seb szülei jönnek, akkor nem kicsit fognak kiakadni, mert Seb Jaime Kimi és Leo boxerben és pólóban ül az ebédlőben, míg a lányokon sincsen túl sok ruha, egyedül én vagyok felöltözve. Amint kinyitottam az ajtót sikítani lett volna kedvem, nem ám azért mert nem jó hogy Ditta és Icu jöttek, hanem hogy elfelejtetem a ruhavásárt.
- Sziasztok-, öleltem meg őket és puszit is kaptak.
- Szia-, üdvözölt Icu
- Látom már kész is vagy, szóval indulhatunk?-, kérdezte Ditta
- Csajok az-az igazság, hogy elfelejtetem, hogy már menni kell vásárolni. Annyi dolog történt velem a héten hogy azt sem tudom hol áll a fejem.
- Ezt hogy érted-, kérdezte Icu
- Gyertek be és mindent elmesélek-, hívtam a konyhába őket.
- Sziasztok-, köszönt meglepetten Seb majd felállt az asztaltól és puszival üdvözölte a lányokat.
- Sziasztok-, köszönt vissza zavartan a két lány látva a hiányos öltözékeket.
- Szerintem mindenki öltözzön fel és úgy láthatjuk egymást viszont-, ajánlottam nevetve.
- Csajok kértek „reggelit” vagy épp valamit inni-, kérdezte Jaime.
- Ha van, narancslé azt szívesen elfogadom-, helyeselte Icu
- Máris adom-, mentem a hűtőhöz s töltöttem neki egy pohár narancslevet míg Jaime is elment felöltözni
- Gondolom, akkor a bőröndöd sincsen összepakolva-, kérdezte Icu miközben beleivott italába.
- Nem, nincsen, de pár perc és összepakolok, de mikor indul a gép-, kérdeztem.
- 5 után indulunk elvileg, de mehetünk a későbbivel is-, ajánlotta
- Most 3 van, 5 körül indulhatunk úgy jó lesz, addigra összepakolok.
- Hová indultok, minek pakolsz-, jött a konyhába Seb.
- Jaj, édes elfelejtettük, hogy ma mennem kell, németbe mivel holnap megyünk koszorúslány ruhát venni-, ásítottam.
- Aj, ne menjél már-, ölelt át hátulról.
- Megígértem Icunak hogy leszek a koszorúslánya, most nem mondhatom vissza.
- De veled akarok lenni. -, adott puszit a fejem tetejére.
- Én meg maradni akarok, de megígértem, és neked is megígérem, hogy holnap délután már itthon leszek veled, kettesben, ugyanis ha most én elmegyek németbe, akkor mindenki hazamegy, mert pihenni kell nekünk-, néztem komolyan Sebre.
- Kimi és Nina már nemsoká megy, haza Leo is megy, mert meccs Brigi megy vele Jaime megy a gyárba és vinni akarja Zsófit és Timit Ari pedig ha jól tudom meg megy veletek-, kérdezte.
- Igen ő is jön, szerintem már pakol. De akkor te egyedül maradsz itthon-, aggodalmaskodtam.
- Ne félj Tommi jön később és edzeni fogok-, mosolygott rám
- De Seb nekünk holnap délután már a meccsen kell lenni-, jutott eszembe, amit még jobban elfelejtettem.
- Most hogy mondod tényleg-, nevetett
- Tudod, mit most elmegyek, németbe korán reggel szépen lelépünk ruhát venni, délután átjössz te is és onnan indulunk jó-, kérdeztem komolyan.
- Szuper lesz-, bólogatott.
- Akkor miután Tommi elment pakold össze a bőröndöd és a fél egyes géppel gyere át Münchenbe-, ajánlottam neki.
- Rendben.
- De én rohanok pakolni, mert akkor már egészen Spanyolországig el kell pakolnom-, épp ekkor ugrott be a dolog, hogy Németből megyünk Durbanba onnan pedig egyenesen az Angol nagydíjra, de én utána repülök tovább Spanyolországba kicsit az Alguersuari családhoz.
- De biztos muszáj menned?-, kérdezte ismét Seb.
- Imádok veled lenni, de most nem mondhatom vissza a ruhapróbát, így is már rég kikellet volna, választani csak az időt húzzuk, nemsoká esküvő és nincsen meg a ruha.
- Persze menjél csak, majd a meccsen és utána leszünk együtt. -, mosolygott, de láttam, hogy nem gondolja teljesen komolyan.
- Jaj, gyere már ide-, húztam közelebb és szorosan hozzábújt.
- Szeretlek, és hiányozni fogsz.
- Te is nekem, édes, nagyon. -, vallottam be én is
- Meg is haraptalak volna, ha nem-, húzta fel a szemöldökét.
- Na és hol?-, játszottam vele.
- Azt majd megmutatom, ha ketten leszünk-, kacsintott.
- Jól hangzik, és bevallom, várom már-, rohantam fel az emeletre pakolni.
Eszem nincsen, hozzá mit vihetnék erre a hétre. Az esküvő előtt biztosan hazajövünk, mert ugye mégis csak Vegasba repülünk, és ott leszünk pár napot. De mivel nyár van, gondolom Németben, Spanyolban is meleg van Afrikáról meg ne is beszéljünk, majd maximum fürdőruhában nézzük a meccset, ha már VIP páholy. E gondolat alatt hangos nevetésben törtem ki mire mindenki a szobaajtóba gyűlt.
- Mi a vicces?-, kérdezte Leo
- Csak azon gondolkoztam mit pakoljak és eszembe jutott milyen meleg lesz Afrikában.-, avattam be őket.
- És ezen mi a vicces?-, kérdezte mosolyogva Loni
- Az hogy majd fürdőruhában kell néznünk a meccset.
- Meztelenül nem?-, kérdezte nevetve Seb.
- Abból már nem is meccsnézés lenne-, kacarászott Brigi.
- Most mondtál valamit-, terelte ki a népet Jaime a szobából, hogy tudjak tovább pakolni.
Amint nagy nehezen végeztem a ruháim pakolászásával egy másik bőröndbe beledobáltam a cipőim majd kerestem egy rövid pánt nélküli ruhát egy színes saruval s útra készen felöltöztem. A hajam-átfésültem majd felkötöttem a sminkem pedig olyan színes lett, mint a ruhám. Később Jaime és Seb feljött az emeletre, hogy segítsen levinni a bőröndöket, amíg én elpakolton az apróságokat. Amint végeztem lementem a többiekhez, akik már ott vártak, hogy elbúcsúzzanak tőlem hisz háromnegyed óra múlva indul a gépünk Németországba. Mindenkit végigölelgettem Leo-t, Brigit, akikkel tudom, nemsoká megint találkozom, Timi Zsófi és Jaime sem maradhatott, ki de tudom őket is nemsoká viszont látom, hisz ott lesznek az Angol nagydíjon. Kimi-t is megöleltem bár nem sok kedvem volt hozzá majd Ninához is odamentem és most először szóba álltam vele.
- Vigyázz rá-, súgtam neki halkan miközben megöleltem.
- Már kidobott-, súgta vissza majd rám mosolygott.
Abban a percben úgy néztem Kimire hogy senki sem látta s lesütöttem szemeim miközben megráztam felé a fejem, tudatva hogy megint hülye volt. Neki erre csak egy vállrándítás volt a válasza. Majd következett Seb, akit ugyan holnap megint látok, de már régóta nem váltunk el egymástól és most ez a baba ügy is megnehezíti a dolgot. Felé fordultam szorosan megöleltem majd adtam egy apró puszit az orrára.
- Szeretlek nagyon és vigyázz magadra-, búcsúzott
- Én is téged és ígérem, vigyázok, és holnap találkozunk-, simogattam meg az arcát majd megcsókolt.
A taxi, amit rendeltünk már a ház előtt várt ránk, mindenki bent maradt csak én, Ari, Loni, és Ditta jöttünk ki a házból, vagyis azok, akik elutaznak. A bőröndöt bepakoltuk majd beültünk s közben Sebék az ablakból vettek búcsút tőlünk. A taxiból még dobtam neki egy puszit, amit a háta mögött Kimi kapott el, s amikor a taxi elhajtott megráztam a fejem és beletörődtem abba, hogy ez a menet még nincsen lejátszva.
………………………….
