5.RÉSZ

……………
Az árnyékot látva tudtam kire számíthatok. Persze hogy a Sebastian várt.
- Szia-, köszöntem, oda kicsit félénken
- Szia-, ugye, nem ijesztettelek meg.
- Nem dehogy…
- Csak a hangodon hallottam.
- Semmi csak nem volt elképzelésem, hogy ki akar ilyenkor velem
találkozni.
- De aztán beugrotta-, mosolyogtam.
- Akkor mégiscsak emlékszel a tegnap estére.
- Mert mi volt?-, húztam fel a szemöldököm.
- Semmi csak tegnap is ilyen tájban bukkantál fel.
- Aj. milyen pontosan tudod-, nyújtottam rá a nyelvem.
- Ne merészeld, mert leharapom.
- Úgysem mered-, és még egyszer rányujtottam.
Nagyon sokáig beszélgetünk és úgy éreztem ö az egyetlen, aki megért engem
mióta csak itt vagyok. Vele nagyon nyitottan beszélgettem és nagyon sokat viccelődtünk.
Minthogyha valami más világban lettünk volna mikor esni kezdett az eső.
- Sajnálom-nézett rám szomorúan.
- Én is. De már úgyis elidőztünk és holnap korán kell kelned.
- Így igaz.
- Akkor megyünk?
- Igen. Elkísérhetlek a szobádig?
- ÖÖ. Persze miért is ne-, és egy mosollyal egészítetem ki az örömöm.
Mikor az ajtóhoz értünk akkor fájó szível, de el kellett válnunk
- Szia
- Szia-, becsuktam az ajtót és egy nagyot sóhajtottam.
Nagyon jól éreztem magam vele.
De tudtam, hogy reggel korán kell neki és nekem is kelnem.
Max 4órát aludtam semmi, többet mert reggel kezdődtek a szabadedzések és
kíváncsi voltam mit tudnak az autók.
Gyorsan összekaptam magam és a pályára indultam nagyon nagy csodára a
hotel elöl még a fotósok is eltűntek. Ezért feltűnés nélkül kisétálhattam. És
nagyon jó napnak indult.
Egész délután 2óráig csak az autók hangját lehetett hallani a pályán. És aztán
csend lett.
Délutánra nem volt programom ezért visszamentem a hotelbe és ott kerestem a
szórakozást. De egy idő után unalmassá vált ezért úgy döntöttem bejárom a várost.
Nagyon jó idő volt és ez kedvet adott a sétához, de mielőtt kiléptem volna kopogtak.
Csak nehogy megint el menyen ezért gyorsan kinyitottam. Csak az lehetett
akire kicsit sem számítottam.
- Sebastian?
- Igen
- Nem számítottam rád-, döbbenten néztem.
- Zavarlak?
- Nem dehogy is pont most akartam városnézésre indulni
- Én meg pont most akartalak elhívni fagyizni.
- De jó. Komolyan-, kérdeztem vissza
- Igen akkor mehetünk,
- Pillanat beugrom a táskámért és igen.
Végigsétáltunk az utcákon és megálltunk egy fagyizonál.
Hosszant beszélgettünk az életemről és persze az övéről is nagyon megértő volt velem.
Már kezdett esteledni mikor visszaértünk a hotelhez:
Mikor a folyóson voltunk sebitől csak ennyit kérdeztem
- Tető?
- Igen-, bólintott
Felértünk a tetőre és hideg volt sebi látta hogy fáztam ezért a hátamra
terítette a pulóverét.
- Köszönöm
- Nincs mit
És szótlanul egymás mellet néztük a csillagokat.
A szótlanságunk egy kérdés szakította félbe.
…………….

4.RÉSZ

……………………
……….
Ezután visszamentem a boxokhoz és minden autót figyelembe vettem jó alaposan.
Hogy miben térnek el egymástól miben egyeznek és még a festési mintákat is
megfigyeltem.
Már délutánra járt az idő mikor befejeztem az autónézegetést. Mikor a Red Bull
boxja előtt haladtam akkor láttam hogy a szerelők körülvesznek valakit ezért
odaköszöntem és beálltam közéjük.
Cristian volt az és beszélgettek a holnapi tennivalóval kapcsolatban.
Minden apróbb részlelet megbeszéltek majd Cristian rám kérdezett:
- Szia
- Szia
- Hát te mit keresel itt?
- Csak az autókat figyelgetem.
- Ja. értelek-, mosolygott
- És hogy vagy? hogy érzed magad itt?
- Vagyogatok köszönöm. És nagyon jó itt minden és persze érdekes is.
- Akkor örülök neki, hogy jól érzed magad velünk.
- Igen. Élvezem az itt eltöltött időt. De most mennem kell.
- Várj-szólt utánam mikor már a boxutcában voltam
- Igen-, húztam fel a szemöldököm.
- Nem volna kedved egy vacsorához?
- Hát. Nem is tudom.
- Na. ne szerénykedj már itt az alkalom, hogy jobban megismerjelek
- Rendben nem tiltakozom tovább
- De csak ha van hozzá kedved.
- Persze most már mehetünk.
Autóba ültünk és meg sem álltunk az éteremig.
Bementünk és már hozták is az étlapot. Pontosan nem is tudom mit egyek,
mert nem ismerem ezeket a specialitásokat. De aztán sikerült választani.
Cristianal sokat beszélgetünk és azon vettem
észre magam hogy már 11óra van. Megkértem Crist vigyen el a hotelhez.
- Máris csak kikérem a számlát.
- Persze. csak nyugodtan.
- Mehetünk?
- Igen.
Mikor a hotelhez értünk megint tele volt fotóssal.
- Felkísérjelek- Kérdezte érdeklődően.
- Megtennéd?
- Persze. úgyis fel kell néznem a Sebastianhoz.
- Köszönöm.
És a tömegen átjutva felsóhajtottam.
A szobámba beérve ledobtam magam az ágyra és felkelni sem volt kedvem.
De még mindig nem tudtam elaludni.
Mélyen elgondolkodtam mikor kopogtak az ajtón.
Ki lehet az ilyenkor? És kinyitottam az ajtót.
Megint senki nem volt az ajtó előtt csak egy boríték.
De akkor miért nem várja, meg amíg kimegyek és odaadja- dühöngtem magamban
A borítékban egy lap volt és csak ennyi ráírva várlak a tetőtéren.
El nem tudtam képzelni ki akart engem éjfélkor a tetőre hívni, de aztán beugrott
……….

3.RÉSZ
………..
De mielőtt ágynak vettem volna magam kíváncsi voltam az Isztambuli éjszakára
Ezért a tetőtére siettem, mert tudtam, hogy onnan a legszebb a látvány:
Mikor felértem egy árnyék volt a naplementében óvatosan csuktam be az ajtót de a
nagy csendben ez is feltűnt neki mikor megfordult láttam, hogy Sebastian Vettel az
- Szia-, köszöntem oda neki
- Hello
- Zsanett Samu vagyok- s nyújtottam a kezem felé.
- Zsanett- kérdezett vissza
- Igen- bólintottam
- Üdvözöllek a világomban-mosolygott
- Jaj. Elnézést az udvariatlanságért Sebastian Vettel vagyok, csak meglepődtem, hogy ilyen hamar
találkozunk
- Hamar? Ráncoltam össze a homlokom.
- Igen. már mindenki nagyon várta, hogy megérkezz. Mert Bernie úgy mutatott be
mindenkinek hogy kapunk egy 16-os kiscsajt, aki nagyon nagy fan. Irtóra ledöbbent
mindenki hogy egy nő is f1 örült, de igazán nem is azon, hanem hogy ilyen fiatalon
Válaszként csak mosolyogtam. És hogy nő?
- Igen.
- Aj-, köszönöm szépen, de most mennem kell, mert nagyon fárasztó volt a mai nap
- Megértem.Majd még találkozunk?
- Igen mindenféleképp
- Akkor, Szia, jó éjt.
- Szia, és neked is.
A szobámba indultam és egyből a fürdőszobába majd az ágy és már azon vettem
észre magam hogy megint reggel 8 óra van.
Felkeltem és éppen a fogam mostam mikor kopogtak. Meglepő volt, hogy máris itt van
valaki.
Mikor ajtót nyitottam csak egy ajándékkosár volt az ajtó előtt egy cetlivel, amin ez ált:

Nagyon örülnék neki, ha elkísérnél a 60.évi fogadásra
Jamie Algersuari.

Meglepően néztem, hogy még csak egy napja sem vagyok itt és már meghívnak egy
fogadásra.
Gyorsan összekaptam magam és a pályára indultam.
Mikor elmentem a Toro Rosso boxja előtt Jam pont az autóban ült és rámosolygott.
Mivel nem válaszoltam még neki ezért visszamosolyogtam.
Akkor megcsörrent a telefon.
- Haló- szóltam bele. És láttam, hogy Bernie az.
- Szia!- Fel tudnál jönni a VIP-be.
- Pont most akartam megnézni az autókat, de persze.
- Oké- akkor majd itt
És leraktam.
Felmentem és megkérdeztem mit szeretne.
- Azt szeretném kérdezni, hogy nem e, volna kedved eljönni velem a 60.évi fogadásra?
És akkor ott ledöbbentem és elnevettem magam.
Bernie csak értetlenül nézett.
- Bocsánatot kérek csak ez így nagyon jól jött.
Mivel reggel a Jaime Algersuari küldött egy ajándékkosarat és ö is meghívott.
- Komolyan?-, nézett rám megdöbbenve
- Igen-, és még most sem tudtam abbahagyni a nevetést
- Akkor vele mész-, nézett rám komolyan
- Nem! Még nem döntöttem.
- De mikor is lesz ez a fogadás?
- Szombaton este az időmérő után.
- Akkor még van időm választani-, nyugodtam meg
- Köszönöm a meghívást, de most még van pár dolgom, ha nem baj.
- Persze menjél, csak majd még találkozunk.
- Köszönöm, szia
- Szia.
....................

2.RÉSZ

...........

….Éppen a Wiliamss boxja előtt haladtam mikor egy hang utánam szólt.
- Várj-, kiáltott felém.
Mikor megfordultam láttam, hogy Jaime Alguersuari az.
- Igen, tessék-, huztam fel a szemöldököm meglepetten.
Bernie küldött le a VIP padockból hogy szoljak hogy ott vár
- Köszönöm - mosolyogtam rá.
- Felkísérhetlek?
- Persze. miért ne?
- És hogy vagy?
- Köszönöm jól
- És te –kérdeztem volna.
Mire Bernie rám köszönt
- Szia-, udvariasan nyújtotta felém a kezét
- Hello-, és a kézfogást viszonoztam.
- Üdvözöllek Én Bernie Ecclestone vagyok-mutatkozott be
- Én is üdvözlöm Én pedig Zsanett Samu- viszonozva udvariasságát
- Nyugodtan tegez-mosolygott
Megittunk egy kávét elbúcsúztunk majd megint a boxutcában voltam.
Megint utánam szóltak: Jaime volt az és azt kérdezte van e már szálláshelyem:
Mire én:
- Még sajnos csak most érkeztem és nem volt alkalmam körülnézni: egyből
a pályára indultam
- Tudok egy jó helyet elvihetlek oda?
- Persze-köszönöm, a segítséged.
- Nem kell. Nagyon szívesen segítek- húzta fel a szemöldökét.
Beültünk az autóba és elvitt az Isztambuli hotelbe:
Teljes megijedtem mikor láttam a rengeteg fotóst a hotel előtt, de mielőtt
kinyitottam volna az ajtót Jaime rám szólt.
- Várj –nézett tüzesen a szemeimbe.
- Miért-ijedten kérdeztem
- Ezek rád várnak odakint.
- Hogy mi?
- Jól hallod-bólogatott.
- De. Az hogy lehet?
- Mindenki tudott az érkezésedről.
- Hogy tessék?- Döbbentem meg és még levegőt sem mertem venni.
- Bocs nem akartam ráijeszteni.
- Nem dehogy csak.
- És hogy tudunk bemenni feltűnés nélkül?
- Nem tudom. De szerintem itt olyan lehetőség nincs.
- Komolyan mondod?
- Igen a legkomolyabban.
- Akkor gyerünk.
Megfogtam és kinyitottam az ajtót Jaime utánam jött kivette a csomagjaim és
a tömegen átfutva már a hotel ajtónál voltunk.
Kivettem egy szobát és a lifthez indultam mikor Jam kikapta a kezemből a
bőröndöt és a lifthez sietett vele.
- Köszönöm! És már akkor sejtettem, hogy kezdődik valami.
Mikor felértünk a 153-as szobához Jamot is behívtam mivel nem akartam
udvariatlan tűnni
Már este 10 felé járt az idő szóval kényelmetlenül, de haza
kellet küldenem Alguersuarit.

…………………….

1.RÉSZ


Már a Török nagydíj előtti hétvégén tudtam, hogy valami nagy meglepetéssel
készülnek a szüleim. Csak épp arra nem gondoltam, hogy ekkora lesz!
Megszerezték a Forma-1 nagyfejese Bernie Ecclestone telefonszámát és próbáltak
vele összebarátkozni és örömet szerezni nekem.
Méghozzá azzal hogy a Török Nagydíjon tölthetem el az
egész hétvégét.
Ez sikerült is nekik. Kisseb nagyobb sikerekkel. És már hétfő este utazhattam
Isztambulba.
Sajnos a magángépi kényelmekben nem részesültem, de első repülőútnak
nagyon megfelelt. Már alig vártam, hogy találkozhassak a pilótákkal.
Vasárnap este nagyon izgatottan beszélgettem a barátnőimmel hogy milyen élmény
lesz ez.
Hétfőn izgatottan keltem és már délelőtt bepakoltam a bőröndbe, mert
délután fel is szállt a repülőgépem.
Persze az Isztambuli repülőtéren vártak rám.
A bő 4orás repülőgépezés után végre újból talajt ért a lábam és a reptéren
körülnézve senkit nem láttam, aki rám várakozott volna.
Ezért taxit fogtam és elindultam a pálya felé.
Mivel a VIP belépőm elküldtél postán ezért könnyű volt bejutnom.
Befelé menet találkoztam a Red Bull Racing csapatfőnökével Christian Hornerel:
- Hello! Zsanett? - udvariasan rám köszönt
- Hello! Igen-értetlenül néztem honnan tudja a nevem mikor be sem mutatkoztam.
- Meghívhatlak egy italra-rámenően kérdezte.
- Igen- válaszoltam miközben azon gondolkodtam, hogy milyen
megtiszteltetés ez.
Már az első percben egy csapatfőnökkel találkoztam!
Bementünk a kávézóba és kértünk egy-egy italt.
- Hová jöttél ilyen korán a futam előtt?
- Ez egy gyönyörű névnapi ajándék, hogy itt tölthetem a hétvégém!
- Értem-, meglepően nézett rám!
Majd kikérte a számlát, de mielőtt elment volna így szólt:
- Ha valamiben segíthetek, szívesen megteszem
- Majd látjuk még egymást-és mosolyogva tovább ált!
- Igen-,és a boxutcába indultam.
………………