Sziasztok..!!!
Hát kicsit több mint egy év után de ideért a rész..!! :) (Neharagudjatok :( <3 span="">
Jó olvasást mindenkinek és várom a kommenteket.. :)
Puszíí:$ebitaa
ui: Éppen ott tartottunk hogy az utazás után Zsanett és a hölgyek a ruhapróbán voltak.
"Összegyűjtve a csapatot Zsani keresésére indultunk, de a látvány, ami fogadott nem tette boldoggá egyikünket sem………ugyanis a Magyar lány az egyik széken telefonját szorongatva sírt."
59.RÉSZ
…………………………
Arra eszméltem, hogy a
lányok döbbent tekintettel állnak mögöttem-, azt hiszem, megijeszthettem őket.
-
Semmi baj csajok csak a párom túl aranyos-,
feleltem nevetve
-
Legközelebb
ne hozz ránk szívbajt-, nevetett a menyasszony
-
Oké,
de mellesleg megtaláltam a ruhát mutattam rá a pirosan csillogó ruhadarabra.
-
Jézusom-,
kapta a szája elé Ditta kezeit
-
Tökéletes-,
mosolygott rám a menyasszony s próbára invitált minket.
Mindenkinek tökéletesen
állt a ruha, de Ditta még mindig szörnyülködve nézte magát a tükörben.
Amint végeztünk a ruhapróbával
ismét útba vettük a házat, hogy megebédelhessünk.
Azonban visszaérve nem kis
meglepetés fogadott. Kimi ült épp a konyhában a pultnál és beszélgetett a ház
tulajával.
-
Na
hát már vissza is értek a szépségek. -, mosolygott
-
Hello
Kimi-, köszöntünk neki szinte egyszerre
-
Te
mit keresel itt-, csúszott feljebb két oktávval a hangom
-
Én
is örülök neked kedves Zsanett-, mondta nem kevés gúnnyal a hangjában.
-
Kapd
be-, rohantam fel a számomra kiállított vendégszobába.
Ez mekkora egy bunkó…
van pofája idejönni azok után, amit tett… elkeserítő.
Fogtam magam
felakasztottam a vásárolt ruhám a szekrényre, mert nem fért volna bele, és úgy
döntöttem írok anyjáéknak, hogy lassan érkezünk hozzájuk…remélem, boldogok lesznek,
hogy hónapok után hazamegyek, csak ahhoz nem tudom mit fognak szólni, hogy nem
egyedül megyek majd. Egy hosszú levél megírása után gondoltam lepihenek kicsit,
mert elég fáradt vagyok mostanában. Bekapcsoltam hát a tévét és kapcsolgatni
kezdtem semmi értelmes film nem volt, így zenéket keresgéltem, amikor meghallottam
a kedvenc Pink dalom (http://www.youtube.com/watch?v=g42E2tb7JZs).
Gondolkodóba estem a szöveg hallatán és valamiféle igazat találtam benne,
teljesen kivan az életem mostanában. Itt van Seb akit imádok és itt van Kimi
akit utálok mégis vonzódom hozzá.
Sokszor már
nem értem saját magam. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felhangosítottam a
szekrényhez léptem és elkezdtem elpakolni a ruháim. Rájöttem semmi keresnivalóm
nekem, erre az lenne a legjobb, ha hazamennék, oda ahonnan jöttem. Fel sem
tűnt, hogy a számnak vége csak jött a következő és üvöltött az. Pakoltam tovább
semmitől nem zavartatva magam nem érdekelt senki és semmi csak minél előbb el
akartam menni innen… egyre gyorsabban és őrültebben dobáltam a ruháim a
bőröndbe s észre sem vettem hogy közben ott áll mögöttem valaki. Elegem lett
sírásban törtem ki és a kezeim közé temettem az arcom. Abban a pillanatban
átölelt valaki, éreztem, hogy férfi volt de csak remélni tudtam, hogy nem Kimi
karjai között vagyok ismét.
-
Ne sírj hercegnő-, simogatta a hátam
-
Kimi-, ismertem meg egyből a hangját
-
Ne haragudj rám kicsi hercegnő-, láttam a
sajnálatot a szemében.
-
Van pofád még idejönni-, néztem rá dühösen
-
Tudom, hibáztam, és nem vagyok egy álom, de kérlek,
nézz rám-, emelte fel a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni
-
Kimi
ez talán nem a legjobb időpont, hogy ezt megbeszéljük-, válaszoltam
-
Miattad
jöttem csak ide-, ölelt magához
Bevallom nagyon jólesett
az ölelésében lenni és érezni a finom illatát, szükségem volt rá.
-
Komolyan
mondod? -, kérdeztem megdöbbenve
-
A
legkomolyabban-, mosolygott rám
Ő talán az-az ember,
akit még mosolyogni sem sokszor láttam, bevallom, jólestek a szavai, és úgy
vettem észre most az egyszer őszintén beszél hozzám.
- Maradj, itt kérlek, ne
menj el. Gyere el velem vacsorázni, menjünk el valahová kettesben, szeretnék
megbeszélni pár dolgot. -, mosolygott kedvesen és felhúzott a földről.
- Nem is tudom Sebastian
mit szólna az ötlethez-, néztem a földet.
- Az istenért is miért
foglalkozol mindig vele-, lett mérges a hangja.
- Ne haragudj nem úgy
gondoltam-, törölte meg a könnyes szemem
- Felejtsd el kicsit…ne
gondolj most rá, készülj el legyél csini aztán majd 7 körül találkozunk a
nappaliban jó..?? -, mosolygott rám és simította végig az arcom.
- Rendben-, mosolyogtam
rá, míg ő elhagyta a szobát.
Gőzöm sincs miért tettem
ezt, és miért mondtam neki igent, de abban a pillanatban nem érdekelt vele
akartam vacsorázni.
Elképzelésem nem volt
mit vegyek fel, de azt tudtam, hogy tetszeni akarok neki.
Elpakoltam a ruhám és a
bőröndöm. Úgy döntöttem maradok, lehet, hogy csak ma de még itt maradok. Volt
még 3 órám elkészülni így elsőként lementem a többiekhez elnézést kérni az
előbbi hangzavarért azonban csak én voltam a lakásban. A konyhába mentem ahol
egy cetli várt.
„Elmentünk kiválasztani az ünnepi vacsora fogásait, Remélem
nem gond, hogy nem vittünk.” Puszi..!!
A hűtőhöz léptem és
töltöttem magamnak egy pohár narancslevet majd a nappaliban lévő tévé előtt
álló hatalmas bőrkanapéra dobtam magam. De rájöttem, hogy én a német tévében
nem találok semmi érdekeset, így inkább lehoztam a laptopom, hátha írtak már anyjáék.
Nem kaptam üzenetet, ezért szétnéztem kicsit a interneten és mire észrevettem mennyi
az idő már majdnem fél 6 volt. Felmentem a szobámba és onnan a fürdőbe. Megfürödtem,
megmostam a hajam, majd mikor végeztem visszamentem megkeresni a hajvasalóm.
Kivasaltam a hajam, és úgy döntöttem megpróbálok magamból hercegnő formálni,
ahogy ő mondta. Egy dögös smink után ruhát indultam keresni de mikor már a
tizedik ruhát dobtam ki a szekrényből és az, sem volt jó feladtam. Fél hetet
ütött a óra, úgy döntöttem kinézek hátha már hazaért a jegyes pár. Hallottam,
hogy valaki tévét néz a nappaliban így lementem megnézni, ki van itthon.
Michael ült a tv előtt.
- Azt a mindenét Zsani
te merre tartasz ilyen csinosan-, kérdezte mosolyogva
- Az titok-, nevettem
- Ha a lányokat keresed
épp vacsorát készítenek, mutatott a konyha felé.
- Hello-, köszöntem
nekik
- Hát te merre mész-,
mosolygott rá Icu
- Kimivel elmegyünk
vacsizni-, mosolyogtam akaratom ellenére is
- Mi?-, kérdezték a
lányok egyszerre
- Hosszú történet de
nekem kellene egy szuper ruha-, mosolyogtam tovább
A pillanatnyi sokk után
Icunak sikerült megszólalni.
- Gyere, keresünk neked valami
szépet.
Hosszú válogatás után
egy lila és egy fehér-arany ruha között vacilláltam.
-
Legyen
ő-, mutattam a fehérre.
-
Hát
akkor hajrá csipkedd magad, mert 10 perced van-, mosolygott rám.
Gyorsan felszaladtam a
szobámba és magamra kaptam az aranyozott ruhát és előkerestem a hozzá passzoló
platformos magassarkúm. Magamhoz vettem a fehér kézitáskámba bele tettem a mobilom
és még pár csajos dolgot, majd az órára nézve láttam már 4 perc késésben,
vagyok. Becsuktam az ajtót és kilépve a folyosóra, láttam hogy a jégember ott
vár rám egy sötétkék farmerben és egy fehér ingben. Legalább nem öltöztem túl.