Egy hétköznapi lánynak ajándékul a fényűzés!

4.RÉSZ

……………………
……….
Ezután visszamentem a boxokhoz és minden autót figyelembe vettem jó alaposan.
Hogy miben térnek el egymástól miben egyeznek és még a festési mintákat is
megfigyeltem.
Már délutánra járt az idő mikor befejeztem az autónézegetést. Mikor a Red Bull
boxja előtt haladtam akkor láttam hogy a szerelők körülvesznek valakit ezért
odaköszöntem és beálltam közéjük.
Cristian volt az és beszélgettek a holnapi tennivalóval kapcsolatban.
Minden apróbb részlelet megbeszéltek majd Cristian rám kérdezett:
- Szia
- Szia
- Hát te mit keresel itt?
- Csak az autókat figyelgetem.
- Ja. értelek-, mosolygott
- És hogy vagy? hogy érzed magad itt?
- Vagyogatok köszönöm. És nagyon jó itt minden és persze érdekes is.
- Akkor örülök neki, hogy jól érzed magad velünk.
- Igen. Élvezem az itt eltöltött időt. De most mennem kell.
- Várj-szólt utánam mikor már a boxutcában voltam
- Igen-, húztam fel a szemöldököm.
- Nem volna kedved egy vacsorához?
- Hát. Nem is tudom.
- Na. ne szerénykedj már itt az alkalom, hogy jobban megismerjelek
- Rendben nem tiltakozom tovább
- De csak ha van hozzá kedved.
- Persze most már mehetünk.
Autóba ültünk és meg sem álltunk az éteremig.
Bementünk és már hozták is az étlapot. Pontosan nem is tudom mit egyek,
mert nem ismerem ezeket a specialitásokat. De aztán sikerült választani.
Cristianal sokat beszélgetünk és azon vettem
észre magam hogy már 11óra van. Megkértem Crist vigyen el a hotelhez.
- Máris csak kikérem a számlát.
- Persze. csak nyugodtan.
- Mehetünk?
- Igen.
Mikor a hotelhez értünk megint tele volt fotóssal.
- Felkísérjelek- Kérdezte érdeklődően.
- Megtennéd?
- Persze. úgyis fel kell néznem a Sebastianhoz.
- Köszönöm.
És a tömegen átjutva felsóhajtottam.
A szobámba beérve ledobtam magam az ágyra és felkelni sem volt kedvem.
De még mindig nem tudtam elaludni.
Mélyen elgondolkodtam mikor kopogtak az ajtón.
Ki lehet az ilyenkor? És kinyitottam az ajtót.
Megint senki nem volt az ajtó előtt csak egy boríték.
De akkor miért nem várja, meg amíg kimegyek és odaadja- dühöngtem magamban
A borítékban egy lap volt és csak ennyi ráírva várlak a tetőtéren.
El nem tudtam képzelni ki akart engem éjfélkor a tetőre hívni, de aztán beugrott
……….