Egy hétköznapi lánynak ajándékul a fényűzés!

Sziasztok..!!

Ismét üdvözöllek titeket.. :)
Köszönöm aki még olvas és velem van..hisz tudom rég nem írtam már nektek..!!
Most itt az új rész és teljesen új külső is érkezett vele..remélem tetszeni fog...
De nem húzom tovább :)
Jó olvasást nektek..!! :)

Puszíí:$ebitaa

Ui: Előző részből: Gyorsan felszaladtam a szobámba és magamra kaptam az aranyozott ruhát és előkerestem a hozzá passzoló platformos magassarkúm. Magamhoz vettem a fehér kézitáskámat beletettem a mobilom és még pár csajos dolgot, majd az órára nézve láttam már 4 perc késésben, vagyok. Becsuktam az ajtót és kilépve a folyosóra, láttam hogy a jégember ott vár rám egy sötétkék farmerben és egy fehér ingben. Legalább nem öltöztem túl.

60. RÉSZ   

……………

-          Gyönyörű vagy-, nézett végig a jégember

-          Köszönöm-, pirultam bele bókjába

-          Akkor indulhatunk is?-, kérdezte kedvesen

-          Persze-, mosolyogtam

Kint a ház előtt egy gyönyörű Lexus várt ránk. Fél órával később már a Weinheim-i „Kugelofen” nevű étterem előtt álltunk meg s nyitotta ki neki az ajtót.

Gyönyörű nyári nap volt így a helység kertrészében rengeteg ember volt, mi is ott kaptunk helyet, de egy teljesen különálló asztalnál, ami egész másképpen volt megterítve, mint a többi.

Kimi udvariasan kihúzta nekem a széket majd ő is helyet foglalt s a pincér már kezünkbe is adta az étlapot.

-          Tudod, már mit szeretnél?-, mosolyogtam

-          Téged.-, mosolygott vissza

-          Az étlapról gondoltam.-, kezdtem neveti

-          Jaj… hát onnan azt hiszem grillcsirkét és salátát kérek, meg kell tartanom a formám.-, grimaszolt.

-          Valószínűleg nekem is ez lesz.-, csuktam be az étlapot.

-          Pedig te borzasztóan csinos vagy, miért nem eszel valami sokkal finomabbat.-, kérdezte

-          Nem szeretem a zsíros és hizlaló kajákat.-, fintorogtam

-          Sikerült választani?-, kérdezte mosolyogva a pincér

-          Persze.-, adta le a rendelést Kimi

-          Máris hozom-, indult vissza a szakácsokhoz

-      Legalább továbbra is tetszeni fogsz, nem szeretem a nagydarab lányokat.-, folytatta a beszélgetést nevetett

-          Ennek most nem tudom, hogy örüljek e vagy sem.-, gondolkodtam el.

-          Figyelj rám Zsanett, amit mondani fogok, azt teljesen komolyan gondolom és egy szó sem lesz benne hazugság. Mióta én elváltam a feleségemtől állandóan csak bulizni és nőket vadászni jártam, nem találtam önmagam, a régi boldog Kimit. Jöttél te…eleinte a neved sem tudtam kimondani, bevallom téged is csak azért akartalak, de mára elcsavartad a fejem és ezzel nem tudok mit kezdeni eddig a percig sem és lehet, ezután sem fogok tudni. -, mondta végig majd elkezdte bámulni maga előtt a terítőt.

Pár perc csend következett, amit egyikünk sem szakított meg hiszen mindketten a saját gondolatunkba merültünk. A nagy Kimi Raikkönenről mindig azt hallottam kemény és sebezhetetlen erre most vallott nekem szerelmet, eddig meg mosolyogni sem láttam, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel bevallom. Valamint a másik probléma az volt, hogy az én érzéseim sem tudtam milyenek, teljesen össze voltam zavarodva.

-          Te jó ég, komolyan nem hiszem el, hogy ezt elmondtam.-, nevetett

-    Köszönöm, hogy elmondtad, tényleg jó, de sajnos ezzel jelenleg nem tudok mit kezdeni, én is bevallom nem semlegesek az érzelmeim irántad, de nem tudom, mit érzek.

-          Jó étvágyat.-, tették le elénk a tányérokat.

-          Köszönjük.-, mosolyogtam a pincérekre, akik már magunkra is hagytak.

A vacsora közben jobban megismertük egymást, hisz minden apró vicces történetet elmeséltem neki az életemből és ő ezt ugyan így tette.

-  Képzeld egyik évben a szüleimmel nyaraltunk a Balatonnál (előzőleg már felvilágosítottam mi is az hol található stb.) korán érkeztünk és még nem vehettük át a szállásunkat így a strandon lévő öltöző kabinokban kényszerültünk átöltözni. Átvettem a bikinim a ruháim behajtottam a táskámba és nyitottam is az ajtón lévő fordítható zárat. Azonban volt egy kis probléma, mert az előzőleg tönkrement és én így beragadtam. Eszeveszett rángatásba kezdtem, de aztán rájöttem, hogy mindez hiábavaló és elkezdtem ordítozni a szüleim után. Pár perc elteltével megjelent anyukám, aki felismerte a helyzetet és elrohant apumért, aki már hallottam, hogy messziről kiabál az öltözős nénivel miszerint őt nem érdekli, biz betöri az ajtót. Addig én bent felismert a helyzetet és kidobtam a táskám az ajtó felett, felálltam a bent lévő beépített padra és a mindössze 40cm-es résen kipréseltem magam. Már félig átértem a másik helységbe mikor apa és anya a nénivel együtt megérkeztek és csak néztek, hogy én fent hasalok a két kabin között és alig tudok lemászni onnan. Elkezdtek nevetni én meg csak néztem, és próbáltam lejönni onnan, de végül apa leszedett és már mehettünk is fürdeni. Azóta mindig megnézem, bármilyen fordítható záras helységbe megyek, hogy ki e nyílik nyitott állapotban, mert ugyan még egyszer ilyen nem fordul elő. -, fejeztem be a történetet

-   Most nem tudok, hogy sírjak e vagy nevessek.-, fogta a fejét a jégember.

-   Gonosz vagy.-, néztem rá mérgesen

-   Inkább megyek fizetni.-, állt fel az asztaltól.

Megittam a maradék fehérborom és addigra már a jégember is visszatért.

-          Hölgyem mehetünk.-, Kérdezte udvariasan

-          Természetesen.-, álltam fel az asztaltól és magamhoz vettem a táskám.

-          Szuper.-, nyújtotta karját, amibe én belekaroltam.

-          Sétálunk egyet.-, kérdeztem mosolyogva.

-          Persze, de ne menjünk, messze mert nem találok vissza.-, nevetett

Már csak a lámpák világítottak az éjszakában mikor visszatértünk az autóhoz és elindultunk Michaelék háza felé.

Kimi beállt a garázsba a többi autó mellé és elindultunk a bejárati ajtó felé, azonban ami az ajtóban fogadott, vagyis az első lépéseim után történt teljesen megrémisztett. Az előttem belépő Finn fiatalembert ugyanis leütötték, én pedig rettegve léptem vissza a lépcsőn. Ki lehet a házban?