Egy hétköznapi lánynak ajándékul a fényűzés!

Üdv mindenki....
Sajnálom hogy csak ilyen későn ért ide a rész..de rengeteget kell tanulnom.. :/
De persze titeket sem felejtettelek el..Emlékszem hogy nagyon haragszotok mert átvertelek titeket.De azt a rész tekintsétek meg nem történtnek..ott folytatódik a történet ahol abbamaradt. Az-az hogy a lányok megérkeznek a klubhoz és aztán a nagy rejtély..érdekelne ki mit gondol a megtorpanásról mi lesz. :D
Na de bevallom azért hoztam ma a rész..mert e dátum szívemhez nagyon közel áll...mivel ma 2 éve hogy rajongója vagyok Sebastiannak..úgyhogy..boldogot nekünk..:D
Na most már tényleg nem húzom tovább az időt csak annyit hogy jó olvasást..és azt hogy ezt a rész..Timinek..Arinak..Dittának..és Loninakk..meg Diának..mivel ők nyaggattak egy csomót.. hogy hozzak már új rész..na most itt van csajok olvasatok :D
A komi határt múltkor félreértettétek az előző fejezethez kértem még 2 hogy meglegyen az 5..de irtatok nekem másik ötöt és így megelégedtem azzal..
Most 6 komment és itt az új..

Üdv..$ebitaa






47 RÉSZ


Sebastian szemszög….


Szombaton reggel landolt a repülőm Zürichben, szóltam Tominak jöjjön ki értem a reptérre, nem akartam ezzel nyaggatni Zsaniékat biztosan van jobb dolguk is 100% hogy készülnek a születésnapomra. Nem telt bele 20 perc és már hazafelé indultunk. Mire hazaértünk már 10 óra volt Tomi nem jött be úgyis találkozunk este. Amikor beértem a házba teljes csend uralkodott. Jaime a kanapén aludt Zsófi pedig épp az emeletről jött le, de Zsanát sehol nem láttam.
- Szia-, köszön Fikusz kedvesen majd 2 puszival üdvözölt.
- Szia, Zsani még alszik?-, indultam az emeletre.
- Nem, nincs itthon. -, közölte nemes egyszerűséggel.
- Mikor ment el.
- Nem tudom este 11 után értünk haza és akkor már nem volt itthon csak a konyha pulton volt egy levél, hogy elment Magyarba, mert családi gondok vannak, és majd holnap reggel jön-, nézett rám félve.
- Ez nem lehet, igaz egy napra megyek el és elmegy. -, emeltem fel a hangom, aminek hála Jaime is felkelt.
- Nem lehet halkabban.
- Bocs haver. -, tettem fel védekezően a kezeim.
- Próbáltad már hívni?-, vettem elő a telefonom.
- Most minek hívjam, ha már holnap úgyis itt van.
- Azért megpróbálhattad volna.
- Mi lenne, ha nem lennél hozzá ekkora tahó-, kelt fel Jaime.
- Bocs, de azért telefonálhatott volna-, kerestem elő a Zsanett számát majd megnyomtam a hívó gombot.
Kicsörgött, de nem vette fel majd újra tárcsáztam, de semmi, legalább 15-ször hívtam, de semmi.
- Na, én elmegyek Kimihez megkérdem, tud, e valamit majd jövök-, csaptam be a bejárati ajtót.
Kinyitottam a garázsajtót majd kiálltam az autóval, örült módjára fordultam ki a kocsibejáróról. A biztonsági övem a főúton kapcsoltam be a rendőrök láttán. Ráadásul meg is állítanak hát ez jó.
- Jó napot igazoltatás-, köszönt be az egyik alkalmazott.
- Jó napot-, köszöntem majd a kezébe adtam a fontos iratokat.
Megnézte minden rendben e van majd visszaadta.
- Sok sikert a következő versenyhez, viszlát.
- Köszönöm, viszlát. -, hajtottam el.
Itt körülbelül már 400 felett volt a vérnyomásom. Általában 15 perc Kimihez az út, de most mindössze 9 percbe telt, hogy felálltam a ház elé. Szó szerint kipattantam az autóból majd a ház előtt megnyomtam az automata záró gombot és láttam, ahogy felgyullad a lámba jelezve ezzel, hogy az autó biztonságban van. Dörömbölni kezdtem az ajtón, de senki nem nyitotta ki. Majd pár másodperc elteltével egy boxerben és pólóban feszítő baráttal találtam szembe magam.
- Te tudtad, hogy Zsani hazament. -, kérdeztem
- Micsoda?-, döbbent meg ö is, de engem még nem győzött meg.
- Igen hagyott egy cetlit hogy dolga van Magyarba és lelépett.
- Az komoly.
- De miért nem hívod fel?-, kérdezte.
- Próbáltam, de nem elérhető egyszerűen nem veszi fel.
- Még egy próbát megér nem?
- Jó. -, vettem elő a telefonom majd tárcsáztam.
2 csörgés után végre beleszólt.
- Szia, Kicsim-, köszönt
- Szia
- Bocsi hogy eltűntem és nem vettem fel a telefont, de baj van itthon és kezelnem kell a helyzetet. -, adta elő a kis monológot.
- Semmi baj, de odautazom, ma délután már ott leszek. -, ajánlottam fel.
- Nem kell, már holnap reggel nálad leszek, ígérem. -, tette ígéretét.
- Biztos.
- 100%
- Szeretlek, de most mennem kell, majd még látjuk egymást. Szia
- Én is téged. Szia-, bontottam a vonalat.
Megkönnyebbülten tettem le a telefont.
- Bocs hogy zavartalak majd este találkozunk.
- Semmi baj hisz barátok vagyunk, igen délután 6-ra ott vagyok nálad
- Szia-, búcsúztam.
- Helló-, csapta be az ajtót.
Nyugodtan kocsikáztam haza, de ezt az utat a hátam közepére sem kívántam hisz a repülőn szemhunyásnyit sem aludtam a gyárban sem volt más a helyzet. Így mikor hazaértem és beálltam a garázsba egyből a házba vettem az irányt. Bent elmondtam mindent a srácoknak majd elnézést kértem az ingerültségért és elmentem aludni. Csak forgolódtam az ágyban egész délután talán háromnegyed órát aludtam, végig azon gondolkodtam mit csinálhat most Zsanett, na és persze nélküle nem is tudok aludni így álmosan, de felkeltem majd lementem a konyhába enni valami értelmeset. De mikor beléptem inkább hátat is fordítottam, mert Zsófi egy szál bugyiban és melltartóban szaladgált.
- Gyere, nyugodtan nem vagyok szégyenlős-, dugta ki a fejét az ajtón.
- Biztos-, kérdeztem meg.
- Persze csak nyugodtan, ha nem hozlak zavarba-, nevette el magát.
- Oké-, sétáltam oda a hűtőhöz, de nem nagyon néztem rá.
- Amúgy bocsi hogy így szaladgálok, de elindultam fürdeni csak fent maradt a tusfürdő és mire visszaértem Jaime elfoglalta a fürdőt-, tette le elém a poharat és a Red Bull-t
- Semmi baj engem nem zavar láttam nőt már hiányosabb öltözékben is.
- Akkor most ne várd, hogy leveszem-, nézett rám komolyan.
- Bocsi, de már foglalt vagyok-, nyújtottam rá a nyelvem.
- Nem akarlak elvenni a nővéremtől-, mosolygott.
- Zsófi szabad a fürdő-, jött be Jaime is
- Jó hogy szabad fél óra után-, bokszolt bele a mellkasába.
- Jól van, na-, tette fel védekezően a kezét.
- De hát ott a másik fürdő miért nem használjátok azt?
- Mert ott van bent a cuccom-, lépett le a magyar lány.
- Én, meg lusta voltam lépcsőzni-, ült le mellém a spanyol.
- Jók vagytok-, álltam fel az asztaltól kezemben egy szendviccsel
- Mikor indulsz
- Szerintem fél 9 után
- Ti?
- Talán 8 után
- Jó akkor majd ott találkozunk, megyek készülődni-, haraptam bele a kenyérbe s közben megközelítettem az emeletet.
Amíg falatoztam addig bekapcsoltam a tv és nézem a foci vb-t mivel pont a Németek játszottak, de ekkor már nem sok volt a végéből és négy nullára vezettek. Mire megettem a finomságot pont vége lett szóval, ha itt lesznek, akkor gratulálhatok nekik. De azt nem mondhatom, meg hogy csak az utolsó 10 percet láttam márt, leharapják a fejem. Régóta jóban vagyok már a Német válogatottal és onnan szinte minden egyes játékossal, tartjuk is a kapcsolatot, de a folyamatos utazgatással nehéz. Levittem a tányért, de ekkor épp csengettek.