Egy hétköznapi lánynak ajándékul a fényűzés!

38.RÉSZ

…………………

Elkapott a hányinger és sokáig nem is tudtam tartani a konyha közepére sikerült kidobnom a taccsot. Mindkét fiú szörnyülködve nézett rám majd mindketten egyszerre kaptak volna értem.
- Jól vagy kicsim-, kérdezte meg Seb majd elsötétült minden.

(Seb szemszögéből.)

Felkaptam és nyúltam a kocsi kulcsért, hogy az orvos felé vegyem az irányt de Kimi megelőzött. Kimentünk az autóhoz beültettem bekapcsoltam a biztonsági övét majd a volán mögé helyezkedtem. Őrült tempóval indultam meg a rendelő felé. De ki tud ilyenkor nyugodt maradni mikor a párja nincs eszméleténél.
- Lásíts-, hallottam meg a nyugtató hangot a hátsó ülésről.
Azonnal a fékre léptem kikapcsoltam az övem és az autó hátuljához siettem.
- Jól vagy-, kérdeztem meg megkövült arccal, hogy ne lássa félelmem.
- Igen, de hová megyünk-, tette fel a kérdést mintha nem tudta volna.
- Az orvoshoz-, szálltam vissza az autóba és újból gázt adtam.
A rendelőhez érve valamennyire megkönnyebbültem kivettem az autóból és indultam a bejárati ajtó felé. A rendelőbe csak néztem rá majd elordítottam magam.
- Segítsen valaki.
Azonnal hozták a tolószéket majd a doktornő elé vitték. Türelmetlenül ácsorogtam tehetetlenül vártam az ajtóban mi lesz. Egy öröké valóságnak tűnt nélküle az a néhány perc. Ekkor Kimi is megjelent és rajta is látszott, hogy ideges.
- Hol van? Jól van?-, kérdezgette mintha nem látta volna, hogy még mindig tiszta ideg vagyok.
- Nem látod, hogy én sem tudok semmit.
- Bocs-, tette az ártatlant majd jó mesze tőlem leült egy székre.
Egy öröké valóságnak tűnt mire kiért a doktornő. Egyből letámadtam nem bírtam ki hogy ne kérdezek rá.
- Doktornő elnézést mi a baja Zsanettnek-, tettem a kérdést izgatottan majd vártam a faarccal figyelő nő arcát. Bevallom magamnak jobban izgultam, mint egy rajt alkalmával.
- Milyen családtaghoz van szerencsém-, tette a kérdést engem még jobban idegesítve.
- A barátja vagyok.
- Akkor jobb, ha bemegy hozzá és ö mondja el a tényeket
- Tényeket?-, kérdeztem vissza és elgondolkodva léptem be a 4-es számú korterembe.
Az ágyon egy elgondolkodót Zsanettet pillantottam, meg aki csak bámult maga elé.
- Ülj le-, vágta a fejemhez a mondatot majd tetem, amit mondott.
- Mi a baj?-, kérdeztem rá majd közeledni kezdtem felé.
- Ülj le és kapaszkodj meg, mert valami fontosat kell mondanom-, még most sem nézet rám csak bámult továbbra is maga elé.
- Mond már-, lettem dühös, de a hangom nem emeltem meg.
- Lehet, terhes vagyok-, mondta a legnagyobb nyugalomba, de én nem tudtam sokáig szótlan maradni.
- Igen-, ordítottam egy nagyot felkeltem a kanapéról és az ágya felé indultam felvettem és magam köré fontam szenvedélyes csókban forrtunk össze és nem akartam engedni. Boldog voltam nagyon boldog. De mi az, hogy lehet. Erre a szóra gondolva végigfutott a hátamon a hideg. Leültem vele a kanapéra és az ölembe ültetem pólója alá nyúltam és a kezem a hasára tettem majd rákérdeztem, hogy pontosabban tudjak mindent. - Mi az, hogy lehet?
- Még nem biztos el kell mennem egy nőgyógyászhoz, mert egyelőre csak a tünetek mutatkoznak.
- Értelek-, lettem kicsit szomorú. - De ha babánk lesz, ugye megtartjuk-, tettem az újabb kérdést, amire nem jött a válasz. Hosszú gondolkodás után megszólalt.
- Ha te is szeretnéd, várhatjuk a legifjabb Vettel-t.-, jelentette ki boldogan.
E mondat hallatán könny szökött a szemembe igen Sebastian Vettel elejtett pár könnycseppet az igen hallatán, de nem sírt. Tőlem ez fura volt és Zsanettnek is féltünk, de nem bírta ki hogy ne tegye szóvá. De nem azt mondta, amire számítottam.
- Csókolóztam Kimivel és majdnem lefeküdtünk -, mondta szinte már sírva.
- Hogy mit csináltál-, kérdeztem vissza és belenéztem abba a gyönyörű barna szempárba, ami mindig elvarázsol. De csak szomorúságot és megbánás mutatkozott bene.
- Hallgass végig.-, könyörgött majd a szemét kezdte törölgetni. Bennem már nagyon felment a pumpa és ezt valahogy enyhítenem kellet ezért belevertem a falba, amin Zsanett meg is lepődött. De valójában legszívesebben Kimi arcába húztam volna be legalább kétszer ekkorát. Ebben a pillanatban kicsit sem érdekelt, hogy a legjobb barátom.
- Tessék, csak hallgatlak-, lettem komoly majd leültettem magam mellé a kanapéra és messzire húzódtam tőle.
- Nem szeretem, Kimi-t pontosan nem tudom miért csináltam ezt szükségem volt egy kis változásra. Nem mintha veled valami baj lenne, de valahogy más volt vele lenni. -, mondta miközben már alig kapott levegőt. - Szeretlek Sebastian mindennél és mindenkinél jobban.
- Tudod ezt találtam furcsának én is-, kezdtem bele a mondanivalómba. Mikor rákérdeztél reméltem nem kell rákérdeznem, hogy mi, van közöttetek Kimivel -, hagyták el a fájó mondatok a szám.
- Sajnálom nem gondoltam, hogy ilyet fogok tenni mikor megérkeztünk még semmi probléma nem volt csak ez valahogy megváltozott. -, folyatta tovább, de nekem elég volt nem bírtam tovább és félbeszakítottam.
- Időre van szükségem, hogy átgondoljam mi lesz velünk-, folytattam majd elhagytam a szobát.
A folyóson lehajtott fejel mentem végig, de mikor Kimihez értem szúrósan néztem rá. A parkolóba érve döbbenten sétáltam az autóhoz és mikor odaértem egy óriásit rúgtam a jobb első kerékbe, amitől még a riasztó is megszólalt. Beültem az autóba és gázt adtam jó messzire akartam lenni Zsanettől, hogy gondolkodhassak csak ez a baba kérdés nem hagyott nyugodni.

(Eközben a doktornál)

- Elment, elment-, csak ez a szó járt a fejemben.
- Bejöhetek-, hallottam meg a Finn hangját az ajtóból. Nem szóltam semmit csak intetem neki.
Leült a kanapéra és nem szólt semmit, éreztem, hogy mondani akart valamit csak nem merte.
- Mond csak. Ennél rosszabb már úgysem lehet. -, nyúltam pár zsebkendőért a mellettem lévő székre.
- Sajnálom-, kezdte szomorúan majd az ablakhoz sétált. Sajnálom, hogy tönkretettem a kapcsolatotok sajnálom, hogy ilyen barom voltam. De-, e szó hallatán egy pillanatra gombóc lett a torkomban.- De egy ilyen lány, mint te ellenállhatatlan és nekem pont erre volt szükségem, hogy túllőjek a célon.
- Ami megtörtént, megtörtént ez ellen már nem tudunk tenni. De kérni szeretnék valamit.
- Persze mond, csak hallgatlak.
- Menj, el a házba hoz egy pólót Sebastian bőröndjéből és a fekete dobozos parfümjét.
- Minek az-, kérdezett vissza a finn.
- Érezni akarom érezni, akarom. -, mondtam dadogva.
- Rendben-, lépett az ágyhoz és nyomott egy puszit a homlokomra.
Elment, elhagyta a szobát.
Egy idő után kopogást hallottam meg.
- Nyitva-, kiabáltam ki majd mikor megláttam ki nyitott be azonnal felpattantam az ágyról és az ölelésébe vetettem magam. Kicsit meglepődött ezen és már alig kapott levegőt.


……………………