Egy hétköznapi lánynak ajándékul a fényűzés!

Hát..ez az idő is eljött megyek nyaralni..Egy jó hétig biztos nem rakok újat mert sajnos nem tudok gépközelben lenni...Mindenkit puszilok és majd hozom a kövit nemsoká
Ezt a részt: Ditának Arinak Loninak Rékának Fikusznak..és még sok más mindenkinek aki követett idáig♥♥


39.RÉSZ.

………………

- Jaime de jó hogy itt vagy -, kezdtem megint sírásba, de még most sem engedtem el.
- Ahogy hallottam, hogy kórházba vagy azonnal idejöttünk mivel pont itt volt fellépésem -, eközben megláttam egy 20-25 év körüli srácot a háttérben, aki megkövülve figyelte a jelentet.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy pont rád nem számítottam, de akkor is nagyon örülök -, pusziltam meg az arcát, amibe kicsit belepirult. Majd felvett és leült velem a kanapéra szorosan a mellkasához bújtam és hallgattam a szívverését. Hosszú percekig nem szóltunk egymáshoz, de ekkor eszembe jutott a folyóson álldogáló srác, aki eközben már helyet foglalt az egyik széken, de nem a szobámba, ha nem a folyóson.
- Gyere be-, álltam fel a kanéról és beljebb invitáltam a barnahajú egyedet.
- Köszönöm. De azt hiszem, mi még nem ismerjük egymást-, húzódott óriási mosolyra a szája. - Lucas Di Grassi-, nyújtotta a kezét.
- Igen ez így van-, válaszoltam előbbi kérdésére. Zsanett vagyok Zsanett Samu és mi előtt megkérdeznéd magyar név.
- Valahogy gondoltam-, mosolygott rám és egy zsebkendőt húzott elő a farzsebéből. Mintha tudta volna, hogy sírni készülök.
- Köszönöm-, vettem el tőle a becses tárgy. És beteljesedet a jóslata sírni kezdtem Jaime odajött és átölelt.
- Cssssss.. hercegnőm cssss…-, próbált csitítani a fiatal spanyol, ami nekem nagyon jól esett.
- Nem vagyok hercegnő. -, próbáltam tagadni az állítását.
- De nekem az vagy és miért sírsz állandóan és Sebastian hol van. -, e név hallatán megint sírni kezdtem és összeestem szerencsére Jaime nem könnyen engedett ezért sikerült nem a földön kikötnöm. Eddig nem volt időm neki elmesélni semmit most megtettem elejétől végéig elmeséltem mindent, de nem akartam engedni ö volt most mellettem az egyetlen srác, akivel lehetem.
- Itt hagyott érted-, mondtam az utolsó mondatokat eközben már Jaime már a kiborulás szélén volt, de nem Sebre, hanem rám volt dühös.
- Nem tudom, hogy tudtál ilyet tenni, de ha szeret, megbocsájt neked. -, próbált biztatni a spanyol.
Ekkor benyitott Kimi kezében Seb pólója és parfümje. Megtette, amit kértem csak ez volt a fontos. Rakka meredten nézte, ahogy Jaime ül mellettem a fejem a mellkasán és simogatja a hátam. Felálltam és közelebb sétáltam hozzá.
- Köszönöm-, vettem ki a kezéből a tárgyakat. - Légy szíves hívd fel Arit és csak annyit mondj neki, hogy korházban vagyok-, nyomtam a telefonom a kezébe. Így tett kiment a folyosóra és tárcsázott. Még egy szót sem szólt hozzám.
- Ezek mik-, tette a kérdést a fiatal Spanyol
- Sebastian pólója és parfümje. Kérlek, állj hátrébb.
- Minek ez?-, tette fel az újabb kérdést és visszaült a kanapéra.
- Érezni akarom-, válaszoltam majd egyik kezembe a pólót másikba a parfümöt tartottam és jó erősen befújtam a pólót. A parfümös üveget visszaraktam a dobozába majd a szekrényre raktam a pólót pedig erősen magamhoz szorítottam és mélyeket szívta az illatból, ami mindig Őt jutatta eszembe. Befeküdtem vele az ágyba és erősen magamhoz szorítottam. Jaime csak nézte mit csinálok és egy aranyos mosolyt küldött felém én is rámosolyogtam majd felállt közelebb húzott egy széket és leült az ágyam mellé majd a kezem a kezei közé tette.
- Köszönöm, hogy vagy nekem-, lett megint könnyes a szeme.
A srác nem válaszolt csak megpuszilta a kezem. Majd elnyomott az álom.


(Eközben Seb valahol a parton)


Keresni egy olyan helyet ahol gondolkodhatok csak ez járt a fejemben. Már a tengerparton kocsikáztam és próbáltam keresni egy parkolót, de nem találtam. Már tiszta ideg voltam amiatt, hogy nem tudom mi lesz velünk.
- Csoda -, horkantam fel egy üres hely láttán.
Pont a part legeldugottabb helyén volt ezért tudtam kicsit gondolkodni. Besétáltam a kövek közé és leültem a partra. A víz messzire járt tőlem ezért kényelmesen el tudtam helyezkedni, de ez nélküle lehetetlen volt. Hiányzik alig fél órája jöttem el és hiányzik.
Meg kell neki bocsájtanom, de előbb meg kell beszélnem Kimivel mit érez iránta. Zsana azt mondta engem szeret. Remélem, kitart az érvei mellet, mert én is megörülök érte. Lassan kezdtem el rajzolgatni a homokba és mélyen gondolkodtam. És mi van, ha csak átver, ha valójában ezért a mocskos Finnért van oda. Ha elveszítem, olyat fogok tenni amit, megfogok báni. Jártak továbbra is a gondolatok a szőke fejemben. És mi lesz, ha terhes és az én kis lurkóm várja ekkor tudtam mit kell tennem. Felhívom anyát. Vele kell megbeszélnem a történteket, mert csak ö tud segíteni. Azonnal nyúltam a telefonért és kerestem anya számát.
- Szia, kisfiam. -, szolt bele nagy vidáman a mamám.
- Szia, anya-, köszöntem én is neki, de hallható volt a szomorúság a hangomban.
- Baj van?-, kérdezett rá.
- Igen anya nagyon nagy baj.
- Mi történt-, hallottam a rémületet a hangjában.
- Lehet Zsanett terhes.
- Hiszen ez nagyszerű.
- De nem csak ez van.
- Mond, már ne kelljen mindent harapófogóval kihúzni belőled.
- Csókolózót Kimivel és majdnem le is feküdtek
- Ez szörnyű, de honnan vetted ezeket a híreket-, kérdezett megdöbbenve.
- Kissé látni lehetet rajtuk hogy nem tiszta valami, ja és ö maga vallotta be.
- És most mi lesz veletek-, tette a kérdés, amire még én sem tudtam a választ.
- Nem tudom ezért hívtalak téged. Ő azt mondta, hogy szeret. -, ahogy kimondattam a szót összecsuklott a hangom.
- Sebastian drága kisfiam kérdezek valamit, de nekem nagyon őszintén válaszolj rá.
- Igen anya a legőszintébben.
- Szereted te azt a lányt.
- Igen-, vágtam rá a választ egyszerűen.
- Ez a fontos, de tudod, én arra gyanakszom, hogy nem Kimi fogta vissza magát, hanem Zsanett.
- Látod, igazad van ezért hívtalak téged.
- Meg ételek kisfiam jól tetted, hogy engem kerestél fel én csak azt tudom neked javasolni, hogy gondolkozz el azon miért nem történt több.
- Jó-jó, de ez nem olyan könnyű
- Akkor is gondolkozz rajta kicsit
- Fogok, és köszi, hogy segítettél.
- Rendben és ez csak természetes
- Szia
- Szia
Valahogy gondoltan hogy nem fogja hagyni, hogy, lemondjak rollal. De bevallom mindez nem sokat segített rajta. Meg kel beszélnem vele mindent és szóról szóra hallanom kell a történetet. Összeszedtem magam a parkoló felé indultam majd az autóba és gázt adtam a követőző pillanatban már a rendelő utcájába fordultam be, de két sarokkal előtte megtorpantam féltem, de minden bátorságom összeszedve indultam tovább. A folyosóra érve meglepődtem, mert nem csak én jöttem látogatóba Kimi mellette Lucas Di Grassi jobboldalon pedig Zsanett legjobb barátnője Ariella a párjával Jensonal. Nem szóltam hozzájuk csak bementem a 4-es korterembe ahol megint kiakadtam Zsanett éppen aludt mellette pedig Jaime szorongatta a kezét. Mikor meglátott az ajtóban intett hogy menjek az ágyhoz. Közelebb húzott és kezembe adta zsani kezét majd szó nélkül elhagyta a szobát. Hamarosan észrevettem az ölelésében a pólóm amin rajtszámom díszelgett és mellette a szekrényen a parfümöm. Hosszú gondolkodás után eszembe jutott mit jelent ez hiányzott neki az illatom vagy én?A gondolkodásmenetem egy árva hang törte meg.
- Seb-, nyögte alig hallhatóan
Nem szóltam semmit csak közelebb hajoltam és megpusziltam a homlokát. Hirtelen utánam nyúlt és a nyakamba fúrta fejét majd vett egy mély levegőt.
- Rajtam ugye jobb-, tettem a kérdést, amit nem tudtam kihagyni.
- Sokkal-, ült egy aranyos mosoly a száján.
- Akkor jó, mert többet nem kell, máshol érezned itt vagyok veled -, Adtam puszit a kezére
- Ezt úgy érted, hogy…-, kezdett bele a mondatába, de nem hagytam, hogy befejezze
- Hogy igen gondolkoztam rajtunk és arra jutottam, hogy ezentúl nincs én és te, hanem csak mi-,megmondtam neki igen megkönnyebbültem.
Látszott rajta hogy meglepődött, de jól fogadta mindezt.

………………..