Egy hétköznapi lánynak ajándékul a fényűzés!

34.RÉSZ.

………….


- Na de menyünk Kimi már biztosan lent van.
- Oké-, nagy komásan sétált le előttem a lépcsőn akkor már Kimi a fürdőből jött ki.
- Mossatok kezet és üljetek le azonnal hozom.-, visszavonultam a konyhába és tálalni kezdtem a reggelit.
- Ejha de kitettél magadért-, kezdett el bókolni a finn mikor meglátta a sok finomságot.
- Ez még nem minden-, néztem rá komoly arccal.
Gyorsan visszamentem a konyhába és már az italokkal tértem vissza. Letettem eléjük az asztalra és azt is a tudomásukra hoztam mi van benne.
- Egy rumos jegeskávé a kis finnek és egy forró csokis a szép szemű németemnek-, nyomtam egy puszit Seb arcára mikor leettem elé a finomságot.
- És én most mit adjak a gyönyörű magyar lányomnak-, kérdezte Seb egy kaján vigyorral.
- Majd még azt eldöntöm-, kacsintottam rá és már el is tereltem a témát. Jó étvágyat mindenkinek.
- Viszont. De te Zsani alkoholt adtál nekem korán reggel?
- Jaj Kimi ne ad nekem az ártatlant amúgy, talán ha van bene 2 csepp rum inkább a kávé miatt készítettem.
- Köszönöm. És te nem csináltál magadnak semmit?
- De csak nem akartam megmutatni, mert sokkal finomabb lett-, felálltam az asztaltól a konyhába indultam és kivettem egy doboz narancslevet a hűtőből
- Ez lenne a sajátod-,mutatott Kimi a dobozra.
- Igen-, nyújtottam rá a nyelvem és öntöttem egy pohárnyit a hűsítőből.
- Haver mi van, veled már meg sem szólalsz. -, kérdezet rá Kimi Sebre, aki még szinte aludt
- Meny fel kicsim aludj, még majd aztán megreggelizel.
- Ááá.. nem már nem vagyok államos.
- Nem kérés volt, hanem parancs csak szépen mondtam.
- Oké. De akkor gyere te is.
- Ezt még megeszem, és aztán ott vagyok.
- Várlak-, felállt az asztaltól kezében a forrócsókijával és elindult az emelet felé.5percet kapsz, hogy felérj-, csapta be maga után az ajtót.
- Na, akkor a mai tervek is ugrottak-, ittam bele a jéghideg narancslevembe.
- Mert mit terveztél mára?-, nézet rám érdekfeszítően a fin.
- Leakartam vele menni a partra, de hát, ha álmos nem tudok semmit tenni ellene, vagyis de igen tudok, hogy lehet kirángatni az ágyból de aztán én nem, akarok menni.
- Akkor menyünk le ketten.
- Felmegyek hozzá.
- Oké addig én elmosogatok.
- Köszi -, álltam fel az asztaltól.
Gyorsan felszaladtam a szobánkba ahol Seb pont a tévét nézte és itta a forró csokiját.
- Finom lett-, emelte meg a poharat kicsit-, pont, ahogy szeretem.
- Örülök, hogy ízlik.
- Gyere, feküdj ide-, mutatott az ágyon lévő ürességre. Nem tétlenkedtem sokáig ledobtam a pólóm és a nadrágom és befeküdtem mellé mivel még ö is boxerben volt. Lerakta a poharat az éjjeliszekrényre kikapcsolta a tv és a fejünkre húzta a takarót. Lágy csókolózásba kezdtünk.
- Hmm… csokis csók ez fincsi.
- Csak a csóki miatt volt fincsi-, tette fel a kérdést és újra és újra összeforrtak ajkaink. Nem vártam sokáig fölé kerekedtem ekkor nyílt az ajtó, de nem szándékoztam leszállni Sebröl mert tudtam ki fog bejönni.
- Bocs fiatalok-, fordult ki Kimi a szobából.
- Köszi Kimi kiabáltam utána-, a nevetését még a konyhából is hallani lehetett.
- Én ezt nem bírom tovább-, másztam le Sebről és a konyha felé indultam.
- Így akarsz kimenni elé?-, maradt tátva a szája az ágyban fekvő németnek.
Nem szóltam Semmit csak kiálltam az ajtóba ahonnan pont be lehetett látni a konyhát és a konyhában lévő személy is látott téged.
- Most már elég lesz-, fontam össze a kezem a melleim előtt.
- Milyen csini vagy-, terelte a szót egyből.
- Ne terelj, hanem hagy abba-, vettem fel a pókerarcot.
Ekkor rohanni kezdet felém, de még szerencse hogy a lépcsök két oldalas volt ezért én is futásnak eredtem, de a fin 2x gyorsabb volt nála és utolért.
- Utállak-, vágtam hozzá a kispárnát a kanapéról, mert, hogy olyan lendületek kapott el hogy mindketten belesüppedtünk a puha bútorzatba. De nekem még nagyobb szerencsém volt, mert rá estem.
- Én nem-, súgta halkan a fülembe és egy hajszálat vett ki az arcomból, amitől az egész testem megremeget. Lassan végighúztam újaim a kidolgozott felsőtestén majd leszálltam róla és a szoba felé vettem az irányt.
- Hol voltál ilyen sokáig. Halló kicsim.
- Mi? Mit kérdeztél.
- Jól vagy?
- Persze csak elgondolkoztam.
- Amúgy mit csináltál eddig?
- Megkergetett Kimi -, húztam kis mosolyt a szám szélére akaratom ellenére is.
- Aha, értem-, nevetett fel hangosan Seb.
- Nincs kedved lemenni a partra-, tereltem gyorsan a szót.
- Fáradt vagyok menyetek le Kimivel.
- Nem-, vágtam rá amilyen gyorsan csak tudtam.
- Miért?
- Mert te vagy a párom és veled szeretnék kettesben lenni.
- Nem lennénk kettesben-, nyújtotta rám a nyelvét eközben én visszavettem a pólóm és a nadrágom.
- Oké akkor lemegyek egyedül-, legalább lesz időm gondolkodni ezen az eseten. -, gondoltam magamban.
- Oké, de vigyáz magadra.
- Nyugi csak sétálni megyek
- De akkor is.
- Oké-, léptem közelebb és adtam egy puszit a puha ajkaira.
A nappalin szemlesütve mentem át hogy még véletlenül se tudjak Kimi szemeibe nézni, mert csak összeroppanok, pontosan nem tudom mi volt ez, de féltem. Kimi épp a Tévét nézte és látta, hogy szó nélkül távozom a házból.
- Megnézem a postát és elmegyek futni-, kiabált fel Kimi Sebnek, amíg szerintem már rég aludt. Mindezt én is hallottam és amilyen gyorsan tudtam futásnak eredtem egészen le a partra ahol egy üres helyet kerestem magamnak ahol elmélyedhetek a gondolataimban.
- Leülhetek-, törte meg a gondolatmentem a finn hangja.
- Csak, tessék-, húztam fel lábam és a kezem az arcom elé tettem.
Pár percig halálos csend uralkodott és csak a tenger morajlását hallottad. Majd a csendet én törtem meg.
- Holnap hazautazunk-, jelentettem ki a legegyszerűbben.
Kimi nem mert megszólalni ezért elment. Felsóhajtottam, hogy elment és a tudomására hozhattam, hogy itt hagyjuk. Sétálni kezdtem a parton remélve azt ezzel minden megoldódik. Először jól elhülyéskedtük Kimivel most meg ez. Sejtésem sincs, hogy csak játszadozik vagy valójában az érzései irányítják.
Visszaérve a házhoz nagy csend uralkodott szóval Sebastian vagy alszik, vagy elment edzeni Kimi pedig vele tartott. Felmentem a szobába és halkan benyitottam az ajtót remélve hogy nem ébresztem fel Sebet. De senki nem feküdt az ágyban csak egy levelet találtam.
„Edzeni mentem majd jövök, szeretlek a te Sebastianod.”
Gondoltam, hogy edzeni ment. A konyhába indultam majd pont a hűtött nyitottam volna mikor megláttam Kimi az egyik széken. Nem szóltam hozzá csak kivetem a narancslevet és 2 poharat majd leültem mellé és önteni készültem a hűsítőből.
- Nem kérek-, tolta el magától a poharat.
Majd ott is hagyott magára húzta a szobája ajtaját. Azonnal a bejárati ajtóhoz indultam és kulcsra zártam. Rohantam fel Kimi szobájáig ahol nem láttam senkit. A fürdőből vízcsobogást hallottam, de nem érdekelt, hogy fürdik e rányitottam. Szerencsére még csak vetkőzni akart. Elzártam a vizet.

……………….