………………..
Mikor tisztáztam mindent a Christiannal visszamentem a Sebastianhoz.
- Bocsi, de nem mondhattam meg neki az igazat.
- Én is ezt tettem volna a helyedben.
- Köszi
- Nincs kedved elmenni valahová?
- Például?
- Hát nem tudom.
- Oda persze mehetünk. -, és felhőtlen nevetésbe kezdtünk mindketten.
- Egy séta a pályán?-, Nevetve kérdeztem rá.
- Milyen jó ötlet mehetünk.
Mikor kiértünk a pályára egymás mellet indultunk el a pole pozícióból mikor a pálya közepén jártunk közelebb jött és megfogta a kezem. Gyönyörű volt vele kézen fogva a naplementében sétálni. Egymás mellet értünk be a kockás zászló alá is ezért mindketten nyerteseként vártuk a jutalmunkat, de nem akartunk megállni egy körnél ezért még tovább mentünk. A boxutcáktól egy távol eső helyen elültünk a pálya szélére és ott kezdtünk beszélgetni.
- Nekünk mindig a legelérhetetlenebb és legeldugottabb helyen kell lenünk, hogy ne találjanak ránk?
- Hát ilyen a szerelem-, mosolyogva fogta meg a kezem.
- Igen ilyen-, és vállára hajtottam a fejem
- Mondhatok valami nagyon fontosat?
- Persze hallgatlak.
- Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen aranyos és becsületes lánnyal ismerkedem meg egy futam alkalmával, és hogy ilyen érzéseim lesznek iránta.
- Én sem gondoltam, hogy ilyen aranyos egy Forma-1-es pilóta mindig azt hittem, hogy csak agresszív lehet. Mert a pályára az kell. És persze ilyen helyes.
- Az bizony agresszív pilóta nélkül az autó és a verseny sem ér sokat.
- De benned megvan mindez és te jó pilóta vagy. És persze nem csak jó pilóta, hanem jó ember is.
- Köszönöm. De szerintem vissza kellene mennünk.
- Persze.
És az utolsó kört tettük meg közösen a Török pályán.
Sebit az utolsó pillanatban hívták, hogy megbeszélés van. Mielőtt elment volna átölelt.
Egyedül búsan ballagtam vissza a hotelbe, mert ma még azt sem mondták, hogy Boldog névnapot. Ami nagyon rosszul esett. Mikor bementem a szobába egy szál rózsa volt az ágyon és egy levél rajta.
Gyere a tetőre.
Már megint minek kell a tetőre menni… nem érdekelt, de ha a Sebastian hagyta itt, akkor meg igen szóval gyorsan oda siettem. Nagy sötétség volt és csend mikor kiértem a naplementébe. Egyszer csak fények és hangzavar mindenki azt kiabálta, hogy Boldog névnapot. Nagyon meglepődtem, hogy mégsem fejtették el, de tudtom szerint e miatt vagyok itt. A tömeg mögül Sebastian áll elő kezében egy dobozkával, ami át volt kötve egy masnival.
- Ez a tiéd boldog névnapot.
Mikor kinyitottam a dobozt egy nyaklánc volt benne egy olyan medállal, amin egy csavarodott S betű díszelgett.
- Köszönöm léptem közelebb Sebihez és átöleltem.
- De nem fogadhatom el.
- Miért nem? Ez egy ajándék és a nevem kezdőbetűje-, nagy vigyorral tette mellé.
- Hát igen, de akkor sem valami olcsó ajándék az meg főleg tetszik benne, hogy a neved kezdőbetűje van rajta.
- Akkor elfogadod?
- Igen. És még egyszer köszönöm.
- És pontosan kik vannak itt?-, kérdeztem rá érdeklődően.
- Minden pilóta pár csapatfőnök és pár nagyfejes.
- Akkor nem mutatkozhatunk együtt.
- Nem bizony.
- Nem megyünk fel a szobámba?
- Nekem mindegy szerintem jó lenne megint kettesben lenni.
- Akkor először meny el te majd megyek utánad
Így is lett Sebi Angolosan távozott.
Pár perc után én is léptem volna, de mielőtt sirült volna Jaime odaszólt, hogy vágjam fel a tortát és ne mennyek még el. Muszáj volt valamit kitalálni, hogy a Sebivel együtt lehessek ezért színlelnem kellet. Ezért egy kis figyelmet kértem.
- Bocsi mindenkitől, de nagyon rosszul érzem magam és le kell, hogy pihenjek. Köszönöm mindenkinek hogy eljött és további jó szórakozást.
Majd leléptem.
Mikor beléptem az ajtón egyből letámadtam a Sebit:
- Ugye te mindent elterveztél előre?
- Én?-, nézett rám azokkal az ártatlan kék szemekkel.
- Aj. Sebi-, tudod, hogy ennek nem tudok ellenállni.
- Minek?
- Hát ennek a gyönyörű szempárnak.
- Hát. igen -, és közeledni kezdett felém.
Egyre közelebb és közelebb. Azt hittem, hogy szétesem mikor az ajka az enyémhez tapadtak és lágy csókolózásba kezdtünk. Egyre sűrűbben kapkodtuk a levegőt, de egy idő után az is elfogyott.
- Kö…-, mondta volna a Sebastian, ha nem csókolom meg megint.
- Nem én köszönöm-, és szorosan átöleltem.
Éppen kopogtak.
- Gyorsan búj el a konyhába.
- Igen tessék?-, Rosszullétet szimulálva nyitottam ki az ajtót.
……………..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése