Egy hétköznapi lánynak ajándékul a fényűzés!

14.RÉSZ

- Elég lesz kicsim-, levegőért kapkodva hadartam neki.
De nem nem engedett többet és többet akart. Mikor már ö is levegő nélkül maradt elégedetten dőlt hátra a kanapéban.
- Hiányoztál.
- Te is nekem. De elég lett volna kevesebb is-, nyújtottam rá a nyelvem.
- Ne játszadozz vele.
- Mert mi lesz.
- Szerintem te azt nem akarod megtudni.
- Amúgy annyira berángattál a szobába, hogy szegény Arit kicsuktuk.
- Arit?
- Igen ö a legjobb barátnőm.
- Azt hittem a sajtosod.
- Nem most már tudod, hogy a legjobb barátnőm.
- Most már igent-,kezdett nevetésbe
- Akkor egy gyors bemutatkozás?
- Persze.
Kimentünk és megkerestük Arit.
Nagyon elvolt, mert Buttonal beszélgetett nem akartuk megszakítani a jókedvét, mert láttuk, hogy elvolt de Jenson sem unatkozott. Ezért beültünk az étterembe és kértünk egy-egy italt Sebi Red Bull ivott én pedig Red Bull Colát.
- És mióta van itt Ariella-, érdeklődően kérdezte majd belekortyolt italába.
- Ma reggel érkezett, ö de mondanom kell valami:amúgy mindent tud rollunk.
- Tessék-, meglepődően kérdezett vissza.
- Bocsi nem tudtam magamban tartani meg amúgy is a legjobb barátnőm és ö tud mindenről és mindenkiről.
- Jó rendben bevallom, én sem vagyok a legártatlanabb.
- Mert?
- Christian tudja.
- Hogy mi? Miért pont ö?
- Mert benne megbízom és nagyon jó barátom.
- De senki más ugye.
- Nem, de lassan a világ tudomására szeretném hozni, mert nem akarlak mindig rejtegetni.
- Nem várhatnánk még vele kicsit úgyis sok újság címlapján voltam már.
- De persze mikor készen állsz, szólsz, és onnan elkezdjük szépen lassan.
- Rendben.
- Meg keressük a barátnőd.
- Persze már úgyis kavarnak egy ideje Jensonal -, nyújtottam a nyelvem Sebastianra.
- Hát igen. nem tudom, mit képzelnek, hogy nem buknak el.
- Hát én sem.
Mikor kiértünk a folyosóra Ariella még mindig ott beszélgetett Buttonal és nem úgy látszott, mint akik unják egymás társaságát.
- Megszakítsuk a beszélgetést?
- Szerintem ne.
- Szerintem, se mert ahhoz képest, hogy csak ma jött máris talált barátokat.
- Akkor mit csináljunk?
- Gyere, felhívjuk a szüleim és megkérdezzük milyenek lettek a képek.
- Erre kíváncsi vagyok, mehetünk nyugodtan.
Kézen fogva sétáltunk a folyóson mikor felbukkant Horner. Egyből elengedtem Sebi kezét de ö nem tágított mellőlem s megfogta megint.
- De szép pár vagytok.
- Köszönjük.
- Köszi, Christian.
- És hová tartotok ilyen veszélyesen.
- A szüleim szereznénk felhívni, hogy hogyan, tetszenek nekik a képe.
- Akkor nem is zavarlak titeket menyetek csak nyugodtan, de óvatosan.
- Oké főnök-, katonásan vágta rá a választ Seb.
- Sziasztok
- Szia
Bementünk a szobámba és felhittük a szüleim.
- Sziasztok de jó újra hallani a hangotok.
- Szia, mi is örülünk neki, hogy hívtál.
- És láttátok az újságot?
- Igen. Nagyon szép vagy a képeken.
- Köszi, anyu. amúgy meg ne túlozz. És a közös képek milyenek lettek?
- Azok is jók. Először nem tudtuk, hogy ki az fiatalember a képen, de aztán Ariella itt volt és megmondtam.
- Igen ö Sebastian Vettel, akivel nagyon jó barátságba kerültem és itt van, mellettem, beszélsz vele.
- Persze.
- Jó napot asszonyom.
- Nyugodtan tegezz amúgy, szia.
- Nagyon köszönjük a dicséretet.
- Aki a lányom barátja az enyém is és tényleg nagyon szépek vagytok a képeken.
- Igen nagyon jó barátja vagyok a lányának-, fogta meg a kezem.
- Bocsánat, de le kell raknom.
- Rendben Helló
- Szia, kislányom majd még beszélünk
- Rendben, szia
Ari csodák csodájára megjelent, de csak a táskájáért jött, mert Jenson meghívta vacsorázni. Hát ez szuper ma érkezett és már nem is velem vacsorázik.

……………..