………
Akkor benyitott Mark:
- Te mit keresel itt?
- Christian mondta, hogy jöjjek be addig, amíg megbeszélésen vagytok.
- De már vége sajnos.
- Mi a baj?-, láttam rajta hogy nem tiszta a lelkiismerete.
- Semmi
- Mark a barátod vagyok: elmondhatod nyugodtan
- Hát rendben. Összevesztem a feleségemmel.
- Sajnálom. De pontosan mi történt?
- Tegnap délután közölte, hogy látott valaki mással.
- És ez igaz vagy nem?
- Persze hogy nem én öt szeretem, és nem csalnám meg soha.
- Üljetek el és beszéljétek meg.
- Már próbáltam, de nem sikerült, mert igazából meg sem hallgat. Tegnap mikor próbáltam neki megmagyarázni, hogy félreértet valamit azt mondta, hogy hagyjam békén és már este nem is aludt a hotelben szóval egyáltalán nem tudom, hogy hol van, mert a telefonját sem veszi fel. Aggódom érte. Nem akarom elveszteni, szeretem és már teljesen az életem része.
- És tényleg sejtésed sincsen hová mehetett?-, aggódva kérdeztem rá Markra.
- Nincs, és nagyon félek, hogy valami baja történt. Este kerestem is miután elment.
- Azonnal szólok pár embernek és elindulunk keresni, ha nem, találjuk, meg akkor szólunk a rendőrségnek.
- Köszönöm Zsani hogy számíthatok rád.
- Persze egy csapatnak kell az összetartás.
Így is lett Mark, Sebi, Én, Christian és Adrian elmentünk megkeresni Mark feleségét.
Mindenütt kerestük, hogy hol lehet, de senki nem látta sehol már minden reményünk elveszett mikor Marknak megcsörrent a telefonja.
- Halló
- Szia, drágám. Sajnálom, hogy otthagytalak csak egy kis időre volt szükségem. Megbeszélhetnénk?
- Persze hol vagy most?
- Egy kávézóban
- Már órák óta téged keresünk. De ugye nincs semmi bajod.
- Nem jól vagyok.
- Akkor rendben 10 perc és ott vagyok.
Majd autóba ült és már el is tűnt. Mi pedig mentünk vissza a pályára. Út közben Sebi megfogta a kezem. Szegény Adrian csak nézett, hogy mi ketten együtt, de aztán már fel sem tűnt neki. A pályára visszaérve esteledni kezdett azért visszamentünk a hotelbe.
- Mit szólnál hozzá, ha elvinnélek a Svájci lakásomba.
- Engem?-, kérdeztem vissza értetlenül és a háta mögé néztem.
- Nem a falat ott mögötted.
- Ja, jó hát tőlem viheted. Amúgy igen nagyon örülnék, ha elvinnél. Mindig is nagy álmom volt Svájc.
- Akkor most teljesül. Mert ha szeretnél velem jönni, akkor már holnap utazhatunk.
- Már holnap?-, ledöbbenten álltam Sebi előtt. És Arival mi lesz?
- Szerintem nem fog unatkozni nélkülünk, el lesz Jensonal.
- Az is igaz. Akkor viszont benne vagyok irány Svájc.
Még kedd este megrendelte a jegyeket és össze is pakoltunk, mert reggel indult a gép.
Reggel erős fejfájással keltem és 4óra volt, amíg a gép nem indul. Nem tudtam képes e leszel elmenni Svájcba, de ez nagy csalódás lett volna Sebinek. Fájt a fejem, de felszálltam a gépre. Egyre erősebb és erőseb fájások törtek rám. Majd gyengülni kezdett és végül elmúlt. Sebi nagyon aggódott, hogy milyen az egészségi állapotom. Mikor leszállt a gép Seb autója már ott várt minket a reptéren. Elmentünk a házához és ledöbbentem. Egy gyönyörű lakályos kis otthon volt olyan Sebastian Vetteles. Mikor beléptünk a házba egyből a gyönyörű ebédlő tűnt fel majd mellette a konyha. Onnan nyílt a hálószoba a másik oldalról pedig a nappali. A hálószobából egy ajtó a fürdőbe vezetett Lepakoltuk a csomagjaink majd városnézésre indultunk. Először Bernt néztük meg Svájc fővárosát. Elmentünk a vásárlósétányra ahol Sebivel vettünk egy-egy egyforma karkötőt, ami szerelmünket szimbolizálta. Két egyszerű karkötő volt, de akkor is sokat jelentett. Akkor megszólalt Sebastian telefonja.
- Szia, anya.
- Szia.
- Hallottam, hogy itthon vagy nem volna kedved eljönni, ebédelni holnap.
- De csak itt van a barátnőm is és nem volna baj, ha elvinném öt is.
- Nem nyugodtan hozhatod öt is.
- És hogy vagy?
- Köszönöm jól és te?
- Én is megvagyok.
- És most hol vagytok?
- Bernben a sétányon.
- Valahogy gondoltam.
- Na de akkor majd holnap délben.
- Szia. Puszi
- Szia
- Anya meghívott minket holnap ebédelni.
- Minket?
- Igen csak nem gondolod, hogy itt hagylak. Bemutatlak a családomnak.
- Nem korai még ez?
- Nem nekik is ismerniük kell a világ legaranyosabb lányát.
- Aranyos?
- Akkor milyen jelzőt mondjak.
- Semmilyet
- De akkor is kell rád valami szép jelző
- Akkor maradjak aranyos-, nyújtottam rá a nyelvem és engedtem neki.
Visszamentünk a lakására és aludni mentünk reggel 10-kor keltünk és már készülődhetem az ebédre, amit már nagyon izgatottan vártam.
………………
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése