…………..
Éppen a kávét főztem mikor egy erős kar fonódott át a derekamon.
- De otthonosan mozogsz a konyhámba-, csókolt bele a nyakamba Seb.
- Hát még meg kell szoknom, de igen. Itt a kávéd, mert én megyek készülődni.
- Köszi hogy itt hagysz.
- Hát pedig neked sem ártana, ha felöltöznél-, az ujjam végighúztam a felsőtestén. Majd egy puszival távoztam.
- Igen is főnökasszony-, vágta be a tisztelgős poszt.
Megcsináltam a hajam a sminkem majd öltözni kezdtem.
- Sebastian gyere egy kicsit.
- Igen-, ahogy szóltam máris ott termett.
- Kék vagy fekete fehér.
- Fekete fehér.
- Oké, köszi-, majd, amin gyorsan jött olyan gyorsan el is ment.
Negyed 12 lehetett mikor elindultunk.
- Seb én nagyon félek, hogy mit fognak rám mondani a szüleid.
- Jaj, ne félj már nem fognak megenni.
- Hát remélem.
Kicsi késéssel, de odaértünk a megbeszélt helyre. Heike Sebastian édesanyja fogadott minket, aki az első pillanattól nagyon szimpatikussá vált. Beljebb a nappaliban ült Seb öccse Fabian mellette egy nő, aki nekem ismeretlen volt, de ahogy elláttam nem voltam neki szimpatikus. Majd megjelent Seb édesapja.
- Apa ö itt a barátnőm Zsanett Samu.
- Örvendek, de ez miféle név.
- Én is és magyar vagyok.
- Szóval tényleg igaz szépek a magyar lányok-, szólt oda a kissrác a kanapéról.
- Héj ö az enyém és amúgy is fiatal vagy hozzá.
- Ö meg hozzád-, szólt a még mindig ismeretlen személy.
- Mert hány éves is vagy-, kérdezett rám Norbert.
- 16
- Nem félsz, hogy érdekből van veled?-, kicsit ingerelt már a folytonos beszólása.
- Kikérem, magamnak én szeretem Sebastiant.
És akkor megjelent Michael Schumacher. Az eddig idegeimmel játszadozó lány a nyakába
ugrott
- Amúgy kihez is van szerencsém-, kérdeztem Sebit, aki ledobta magát öccse mellé a
kanapéra én pedig közéjük ültem.
- Ö az unokanővérem. Ilona Takács. Ö is magyar, mint te.
- És Michael hogy került ide tudtom szerint ez egy családi ebéd.
- Pontosan. Ö is családtag, vagyis a Loni vőlegénye.
- De Michaelnek nem felesége van.
- Már nem. Másfél éve váltak el Loni pedig féléve a menyasszonya.
- Mindenki az asztalhoz-, szólt ki Heike a konyhából.
Az utolsó percekben érkezett meg Seb 2 nővére. Stefanie és Melani.
Sebi mellettem Fabian előttem ült, aki mindig arra törekedett, hogy rá figyelek.
- A bátyám mindig nagy nőcsábász volt, de ekkora-, kacsintott rám a kissrác az előttem álló székből.
- Elég lesz -, szólt oda Norbert a nevető kisgyereknek.
- Komolyan Sebastian te nem félsz, hogy csak érdekből van veled?
- Ni, csak ki beszél.
- Tessék mit mondtál?
- Azt, hogy ni, csak a kedven italom. Mert mit hallottál?
- Rohadtra elegem van, a kis némberedből elviszed innen vagy te is mész?
- Elég lesz-, áll fel Heike és elordította magát.
- Loni, gyere velem a teraszra.
- Elnézést, de szerintem jobb, ha én most megyek-, vettem fel a táskám és indultam volna mikor Stefanie megfogta a kezem.
- Nem mész sehová.
- Így igaz-, igazolta Sebi, hogy maradjak.
Majd visszaültem a helyemre. Loni és Heike visszajöttek és szegényt biztos úgy megfenyítették, hogy egy rossz szót, sem mert szólni a beszélgetésünk alatt. Éppen a desszertet készítették elő a tálaláshoz mikor:
- Zsanett légy szíves segítenél. -, a segítségem kérte Heike
- Persze-, és kimentem a konyhába.
- Én kérek elnézést az udvariatlanságokért.
- Semmi probléma, de az a feltételezés fáj, hogy csak érdekből vagyok, Sebastiannal én szeretem, a fiát akármien fiatal vagyok hozzá és nem érdekel, ki mit mond.
- Tegezz csak nyugodtan. És igen is látom rajtad, hogy szereted a fiam és nagyon örülök, hogy családtag lettél.
- Én is örülök, hogy ilyen kedves családba kerültem.
………………………
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése