Egy hétköznapi lánynak ajándékul a fényűzés!

7.RÉSZ

…………….


Mikor levette a kendőt akkor egy szobában találtam magam ahol egy asztal gyönyörűen megvolt terítve.
- Tetszik-,kérdezte bátortalanul.
- Igen nagyon-, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Ezt miért kaptam?
- Mert olyan aranyos és rendes srác vagy. És persze azért mert veled megyek a fogadásra.
- Komolyan.
- Igen.
- Nagyon szépen köszönöm.
Közelebb lépett és átölelt. Sokáig álltunk szótlanul mikor megkérdeztem:
- Szerinted hogy mondjam el a fiuknak, hogy nem velük megyek?
- Semmiféleképp ne legyenek, együtt mert akkor tudni fogják, hogy velem jössz.
- Én is erre gondoltam-, és akkor beugrott, hogy játszadozok vele kicsit.
- És mit szolnál ahhoz, ha elhívnám a Jaimet egy randira és azzal
engesztelném ki?
ott még minden megtörténhetne
- Te most szórakozol velem ugye?
- Nem-, vettem fel a pókerarcot hogy el ne nevesem az egészet.
- Tőle elhívhatod. Azon már ne múljon
Itt tudtam, hogy elég lesz, mert szomorú lett.
- Tudod, mikor hívnám el randira mikor majd te cserbenhagysz engem-,
és felállva a széke mögé mentem és hátúról átöleltem.
- Tudom én, hogy bízhatok benned-, és egy puszit nyomott az arcomra
közel a számhoz.
Abban a pillanatban meg ált bennem az ütőér és mozdulni sem tudtam. Megnyugodtam és
azután átültünk a kanapéra és a Seb vállára dőlve beszélgettünk.
Az egész estét átbeszélgettük majd el kellet mennem.
Reggel kimentem a pályára és figyeltem a szabadedzést, amit Sebi meg
is nyert, aminek persze nagyon örültem. De annak kevésbé, hogy
találkoztam Bernievel de el kellet mondanom, hogy nem öt választottam.
Minél hamarabb túl akartam lenni rajta ezért odamentem felvettem a pókerarcot és csak
ennyit mondtam neki
- Szia
- Szia
- Sajnálom, de nem téged választottalak
- Megértem és nagyon köszönöm az őszinteséged.
- Ne köszönd, mert nagyon lelkiismeret furdalásom van emiatt, de nem is ismerlek annyira és nehéz választani.
- Megértem-, és tovább ált, de még annyit sem mondott, hogy Hello.
De mikor a Sebastian odajött és beszélgettünk mintha megállt volna az idő és már kezdődött is az időmérő. És én erre az időre a VIP padock legelhagyottabb sarkában húztam meg magam a világ elöl.
A Q1-et és a Q2-öt és Sebastian nyerte, de aztán történt vele valami és csak a 3. hely lett az övé. De mikor az interjú után odajött hozzám kicsit sem látszott szomorúnk és még azt is megkérdezte:
- Csalódtál?
- Nem! Ha te boldog vagy én is-, mosolyogtam rá.
- Akkor rendben van, mert én boldog vagyok.
- De szerintem én most megyek, mert készülődnöm kell az estére.
- Rendben de,tényleg tudják már a fiuk?
- Bernie igen de Jaime nem.
- Akkor mindenféleképp mond meg neki.
- Azt fogom tennie-, és az ajtó felé haladva még dobtam neki egy puszit.
Kifelé menet találkoztam Jaimeval és itt volt az ideje, hogy megmondjam neki az igazságot.
- Szia-, köszöntem rá szomorúan
- Szia
- Mondanom kell valamit.
- Igen hallgatlak.
- Sajnálom, de nem veled megyek.
- Semmi baj belőle.
- Tényleg sajnálom, de nem ismerlek elégé. -, vigasztalásként ,átöleltem éreztem, hogy jól esett neki és ezek után megnyugodtam.
A hotelhez visszaérve pontosan nem tudtam milyen ruhát vegyek fel, mert nem akartam túl rövidben és túl hosszúban sem mutatkozni.De már a fejemben voltak a tervek a kinézetemmel kapcsolatban. Egy fehér Ralph Lauren estélyi ruha és mellé egy Gucci tükörfény színű magas sarkú cipőt. Mikor megcsináltam a sminkem, és ha hajam nekikezdtem öltözni mikor felöltöztem rá pár percre kopogtak és gondoltam, hogy a Sebastian az.
…………..