Egy hétköznapi lánynak ajándékul a fényűzés!

6.RÉSZ

……………

- Volna kedved eljönni velem a szombati fogadásra?
- Ez nem lehet igaz-, kaptam a fejemhez
- Tessék?
- Semmi csak már a Jaime Alguersuari és a Bernie is meghívtak
- És kivel mész?
- Még nem döntöttem. De persze hogy hármatok közt fogok.
- Akkor csak egy teher ez is a nyakadba ugye?
- Nem dehogy is nagyon örülök, hogy meghívtál csak nehéz lesz választani.
- Örülsz?-, értetlenül kérdezett vissza
- Igen, nagyon jól érzem magam veled és pont az nem esett volna,
jól ha nem hívsz meg
- Akkor jól tettem-, nyújtotta rám a nyelvét
Visszavágásként most én mondtam neki:
- Ne merészeld, mert leharapom.
- Úgysem mered
- Dehogynem és közeledni kezdett hozzám.
Lassan egyre hevesebben vert a szívem és már a torkomban dobogott mikor
félrekaptam a fejem:
- Ez nekem nem fog menni-, hajtottam le a fejem
- Mi a baj?
- Semmi csak túl gyors a tempó.
- Dehogy gyors-, húzott oda magához és átölelt.
- Nagyon jól érzem magam veled, de pontosan nem tudom, mit érzek
- Megértelek-, és egyre erősebben szorított.
- Bocsi, de most mennem kell
- Rendben menyünk
Elkísért a szobámig és az ajtóban átölelt majd a fülembe suttogta, hogy holnap
találkozunk.
Egész éjszaka nem tudtam aludni, mert azon gondolkodtam vajon mit is érzek.
Reggel nyúzottan mentem ki a pályára és a szabadedzéseket figyeltem.
Mindkét szabadedzést a McLaren-Mercedes nyerte, de én nem nagyon tudtam arra koncentrálni inkább azon járt a fejem kit is válasszak a holnap esti fogadásra. És akkor odajött
hozzám Algersuari.
- Hogy vagy?
- Köszönöm jól.
- És te?
- Én is megvagyok, köszi.
- És mi a válaszod a fogadásra?
- Az a probléma hogy a Bernie és a Sebastian Vettel is meghívtak.
- És kivel mész?-, kérdezett rám szomorúan.
- Még nem tudom, egyikkőtöket sem akarom megbántani.
- De engem nem bántanál meg vele, ha nem velem jönnél el.
- Komolyan-, néztem rá döbbenten
- Igen nagyon jól érzem magam veled, de én azt akarom, hogy te érezd
jól magad azzal, akivel elmész. És amúgy látom rajtad, hogy te nem viszonzod az érzéseim. Jól mondom?
- Igen-, szólaltam meg dadogva.
- Semmi baj -, és szomorúan tovább állt.
A második szabadedzés után elindultam gratulálni Lewis Hamiltonnak és
csapatársának Jenson Buttonnak. Sokáig beszélgettem a fiukkal és pontosabban megismertem az autóikat majd visszamentem a hotelbe. Egész délután azon gondolkodtam kit válasszak
Mert Jaime is nagyon szomorúan ment el a beszélgetésünk után ezért felvettetem a kérdést, mit is birok én valójában a Jaimeban a Bernieban és a Sebastianban.
Jaimeban bírom a szerénységét és az udvariasságát, de valójában nem ismerem.
Bernieben bírom az udvariasságát az odafigyelését és persze ö mindenki főnöke.
Sebastianban bírom az őszinteségét az udvariasságát a szerénységét az
odafigyelését és persze a felém mutatott szeretetét és azt, hogy bízik
bennem szóval benne megvan mindaz, ami együtt a Jaimeban és a Berineben.
Ezért a Sebastiant választottam, de pontosan azt nem tudtam hogyan
mondjam el a két srácnak hogy nem őket választottam és persze a
kiválasztottnak hogy vele megyek.
És abban a pillanatban kopogtak. Már megint ki lehet az?
Legnagyobb örömömre a Sebastian állt az ajtó előtt a kezében egy fekete kendővel.
- Szia, hát nálad meg mi van-, kérdeztem értetlenkedve.
- Szia. hát ez egy apróság, persze ha van kedved hozzá
- Pontosan nem tudom mi ez, de igen van.
- Akkor mehetünk?
- Persze
És bekötötte a szeme pontosan nem tudom hová vitt, de az biztos volt, hogy nem mentünk ki a hotelból, de hogy hová mentünk nem tudom.

……………………..