Egy hétköznapi lánynak ajándékul a fényűzés!

8.RÉSZ


Igen ö állt az ajtóban, öltönyben, ami nagyon meglepett, mert nem sokszor
látni elegánsan kiöltözve.
- Zsana?-, kérdezett rám értetlenkedve.
- Igen.
- Aszta mindenét te elképesztően nézel ki.
Válaszolni sem tudtam, mert elpirultam.
- Csak nem zavarba hoztalak?
- Hát… egy kicsit-, és a földet néztem.
Seb csak mosolygott, mert látta rajtam, hogy ha mond még valami szépet
elolvadok ezért csak annyit kérdezett:
- Indulhatunk?
- Persze.
A hotel előtt egy limuzin várt minket és azzal mentünk a fogadás helyszínére.
Mikor beértünk akkor mindenkinek megakadt a tekintette rajtunk és egyből zavarba
jöttem. A Bernie és a Jaime egyből keresték egymást és látszott rajtuk, hogy
meglepődtek.
Sebi tudta, hogy olyan társaságot kell keresni aki, ismer ezért egyből Christianhoz
indultunk.
Még ö is rácsodálkozott, hogy mi miért együtt jöttünk és persze egyből kérdőre vont.
- Ti hogy-hogy együtt-, nézett ránk értetlenül.
- Hát.-, kezdtem volna bele a mondanivalómba mikor a Sebi közbevágott.
- Együtt jöttünk és kész talán nem szabad? -, kérdezett rá idegesen Hornerre
- Jó-jó nem kell leharapni a fejem.
- Nem harapom csak te is egyből letámadsz.
Még úgymond el sem kezdödött igazán a fogadás mikor elözönlötték a termet
a sajtosok.
Sebivel nagyon megijedtünk és a hátsó ajton menekültünk el. De nem
tudtuk mivel mehetnénk el feltűnés nélkül ekkor kilépett az ajtón Jaime
és odadobott egy kulcscsomót Sebnek,ö meg csak értetlenül állt, de aztán
Algersuari rámutatott egy Yamaha r1-re Sebi csak megrántotta a vállát
és felült a motora és pedig mögé de még a Jaimnak odakiabáltam, hogy köszi.
Persze úgy nem tudtunk elmenni a fogadás helyszíne előtt, hogy ne tudjanak le
fényképezni. Mikor kiértünk a pályára csak kettesben voltunk és beszélgetni kezdtünk.
- Sajnálom-, néztem szomorúan
- Nem kell, a sajtó miatt van az egész.
- De akkor is jobb lett volna, ha el sem megyek.
- Nem akkor nem éreztem volna ilyen jól magam-, és akkor kitört belőle a nevetés, de én sem bírtam visszafogni magam. Már annyira nevettünk, hogy könnyeztem és az egész sminkem elfolyt.
- Most nézd, meg hogy nézek ki-, törölgettem az elfolyt sminket.
- Hogy? Hát szépen -, ölelt át.
- Seb ne hozzál megint zavarba.
- Mert mi lesz akkor?
- Hát. azt inkább nem mondom meg…
Mondtam volna tovább mikor közeledni kezdett felém. De abban a pillanatban megszólalt a telefon Christian volt az.
- Igen, tessék-, szólt bele Sebastian dühösen.
- El tudtatok menni feltűnés nélkül?-, Christian dühöngve kérdezte.
- Hát, ha neked egy Yamaha r1-el feltűnés nélkül lehet távozni, akkor igen.
- Hogy tessék?
- Jól hallottad a kis Spanyol idedobta a kulcsot, hogy el tudjunk jönni, de akkor is lesznek képek, he, nem is akarjuk.
- És most hol vagy?
- A pályán.
- Odamegyek.
- Ne nem egyedül vagyok itt.
- Nem egyedül-, kérdezett vissza értetlenül.
- Igen itt a Zsana is.
- Akkor rendben, szia
- Szia
- Hallottam mindent, de szerintem most jobb lesz, ha visszaviszel a hotelbe.
- Mert? Nem érzed velem jól magad?
- De csak késő van, és nem szeretném, ha te és én is nyúzottan kelnénk a holnapi futamra.
- Igazad van menyünk.
- Bocsi az ünneprontásként, de ha nem lenne, futam szívesen maradnék, elhiheted.
- Én is -, mosolygott majd felszálltunk a motorra és elindultunk a hotelbe
Még egy fotós sem volt az ajtó előtt ezért fel tünés nélkül bent voltunk.
Sebastian még elkísért az ajtóig ott megölelt kaptam egy puszit az arcomra majd elment.
……………….
.